Sorozatunkban lelkészekkel találkozhatnak olvasóink „háttérmunka” közben: elsősorban arról kérdezzük őket, miként készülnek a prédikációra, s eközben milyen tárgyak veszik őket körül. Szabó Andrást, a Vanyarci Evangélikus Egyházközség lelkészét, a Nógrádi Egyházmegye esperesét az íróasztalánál kérdeztük istentiszteletre készülésének műhelytitkairól.
Kézzel írt prédikációk. „Ezért mi is szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor hallgattátok Isten általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként…” (1Thessz 2,13) Pál apostolt idézve a lelkész elmondja: „Ez lefekteti az igehirdetés alapját. A prédikáció nem emberi beszéd, hanem Isten igéje. Éppen ezért hatalmas a felelősség! A felkészülés arról szól, hogy az ige üzenetének úgy kell kikristályosodnia bennünk, hogy az a hallgatókhoz is eljusson. Emberi beszéd, mert emberek szólják, de tartalmát tekintve ennél több, Istenről szóló beszéd. Ezért nem szabad hevenyészve a szószékre menni.”
Szabó András azt is elmondja, hogy a hét elején szokta elkezdeni a felkészülést, de a prédikáció véglegesítése mindig vasárnap történik meg. A bő vázlatot kézzel írja le, ebből tartja igehirdetéseit.
Szentírás-magyarázatok. „Exegézis nélkül nincsen jó prédikáció! Ez a mélyszántás. Ha ez nincs meg, akkor könnyen a felszínen maradunk, és végül saját közhelyeinket, sablonjainkat mondjuk el.” Az esperes nemcsak a kommentárokban való elmélyedésről szól, hanem azt is hangsúlyozza, hogy büszkék lehetünk evangélikus szerzők kommentárjaira. Példaként Karner Károlynak a János evangéliumához írt művét emeli ki: „Ez olyan alapos és mély tudást, lelki hozzáállást sugall, aminek nincs párja. Még temetésre készülve is előveszem az exegézist.”
Újság. „Rendszeres olvasója vagyok nemcsak az egyházi és a világi országos médiának, de a Nógrád Megyei Hírlapnak is. Utóbbit azért tartom fontosnak, mert így, valamint a Facebook által naprakész tudok lenni a megyét, az itt élő lakosságot foglalkoztató kérdésekről.” Bár nem biztos, hogy az így szerzett információkat az esperes beleépíti a prédikációba, az igehirdetés írása közben azonban figyelembe veszi az aktuális híreket: „Mindig az ige határozza meg a prédikációt. Nem erőltetem bele a híreket, de próbálom azokat a megfelelő helyen használni.”
Posztilláskötetek. „Nagyon szeretek prédikációkat olvasni. Joó Sándor református lelkipásztor igehirdetéseit gyakran lapozom. Id. Harmati Bélától, szülőfalum, Ősagárd lelkészétől a lelkészavatásomra kaptam az igehirdetéseit, ezeket is szeretem tanulmányozni. Luther Márton művei mindig gyönyörködtetnek. Igehirdetései pedig különösen. Az immáron ötszáz éves prédikációk még ma is időszerűek.”
Az esperestől megtudjuk: volt már olyan, amikor Luther prédikációját olvasta fel igehirdetésként, amit a gyülekezet áhítattal hallgatott.
Szépirodalom és természet. A prédikációira is hatást gyakorló szépirodalmi olvasmányai közül a palóc életet kiválóan bemutató Mikszáth Kálmán műveit, valamint Pilinszky János költészetét emeli ki az esperes. A táj, a környék ismerete, a szépségére való rácsodálkozás is formálja felkészülését. Erre biciklizés és fényképezés közben szokott módja lenni. Nyaranta négy–hét napos felvidéki túrákat is tesz kerékpárral.
Utolsóvacsora-ábrázolás. „Gyülekezetünk egyik tagjától, Kocsis Mihály nyugdíjas katonatiszttől kaptuk ajándékba ezt a képet. Erdélyi népi fafaragók alkotása – tudjuk meg az íróasztal fölött látható fafaragásról. – Ez a kép azt jelenti számomra, hogy az igehirdetésre készülés közben is Jézus asztalánál lehetek.”
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. április 10 – 17–i, 87. évfolyam 13–14. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
