Elszántság. Két évvel ezelőtt, amikor Máté fiam még nem tudott olvasni, nyáron felolvastam neki Cristiano Ronaldo egyik életrajzi könyvét. Nem titok, hogy nagyon levett a lábamról a szokatlan memoár. Abszolút hatásvadász, teljes mértékben giccsben fürdőző romantika, nem éppen szépirodalmi remekmű, mégis megfogott benne valami. Valami, ami nem más, mint az elszántság, amellyel mindent egy lapra feltéve választotta a focit Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro.
Mindent annak rendelt alá ő maga és a családja is – legfőképpen édesanyja –, hogy ő legyen a világ legjobb focistája. És bár erről megoszlanak a vélemények, jómagam azt gondolom, ez így is lett. Az írás részleteiben tárgyalja a lépéseket, a sorsfordító döntéseket, amelyek következtében a kis szigeten, Madeirán született, álmodozó kisfiúból a földkerekség legmeghatározóbb focistája lett. Mindent feladott, mindent otthagyott, mindent bevállalt, hogy teljesüljön az álma, hogy elérje, amire vágyott, és tehetsége kibontakozhasson a legjobb helyen, a legjobb szakemberekkel a topligák elitklubjaiban. És íme, ki is bontakozott. Bajnoki címek, kupák, aranylabdák, gólkirályi címek, Európa-bajnoki győzelem.
Ronaldóban és bennem nem sok közös van. Azontúl, hogy mindketten februáriak vagyunk, mindketten voltunk már Lisszabonban és Budapesten is, és mindketten szeretjük a focit, eléggé máshogyan alakult az életünk. Bár tinédzserként én is híres labdarúgó akartam lenni, nem lettem. Mégis van némi igazság abban – és ez viszont közös CR7-ben és bennem –, hogy ha valaki hivatást választ, akkor bizonyos értelemben mindent egy lapra tesz fel. Mindent. Mindent is. Ő is ezt tette. Én is. Igaz persze ez azokra a helyzetekre is, amikor az ember határponthoz, mérföldkőhöz érkezik. Amikor óriási tétje van egy születésnek, szerelemnek, házasságnak, költözésnek, halálnak vagy éppen egy sok mindent felülíró betegségnek.
Nem akarok nagy szavakat használni, de ahogy olvasom az evangéliumokat, újra meg újra rádöbbenek, hogy Jézus követése – akkor, Jézus korában is, de azóta is, és ma is – hasonlóan működik. Mindent jelenthet. Mindent is jelenthet. Jelentheti a hivatásunkat. Jelentheti a döntéseink mögött húzódó ok-okozati összefüggéseket. Jelentheti kapcsolataink felülvizsgálatát vagy éppen újratervezését.
A Jézussal való találkozás, az ő hűséges követése – ahogyan a lukácsi igében Péter ki is mondja – jelentheti az addigi dolgaink otthagyását. A szokásaink, a rendszereink, a reflexeink, a betokosodott hagyományaink elhagyását. Jelenthet elengedést. Elengedését mindannak, ami terhel minket. Ami túlterheli a terünket és az időnket. Ami leköt, ami megbénít, ami földhözragadttá tesz minket. Minket, akik büszkék vagyunk arra, hogy ha valakik, akkor mi sokkal inkább vagyunk Jézus óta az éghez láncolva, az ígéretbe kapaszkodva, a mennyei kincseket kutatva: vándorok. Akik szabadok vagyunk az elindulásra és az újrakezdésre. Akik letehetjük az Atya kezébe mindazt, ami terhel minket.
Mert az ő országa nem a birtoklásról, hatalomról, képmutató szólamokról szól. Ahogyan a néhány héttel ezelőtt hazánkba látogató Ferenc pápa – akivel három éve jómagam is személyesen találkozhattam egy római konferencia zárónapján – írta a Miatyánkról szóló könyvében: „Isten országa megkívánja a közreműködést, a mi együttműködésünket, de főképpen Isten kezdeményezése és ajándéka.”
Igen. Elsősorban Isten a cselekvő, az ő ajándéka maga az Isten országának lehetősége. Ugyanakkor kellünk hozzá mi is. Az énünk, az álmaink, a bizalmunk, maga az életünk teljessége. Minden. Minden is. Kegyelem kérdése ez is természetesen, de nélkülünk, a mi teljes bizalmunk nélkül nem működik. És elengedés nélkül sem megy.
Ma nem abban a formában kell hátrahagynunk, otthagynunk mindent és mindenkit, ahogyan Jézus egykori tanítványainak kellett az evangéliumok tanúsága szerint, de a sorrend ma is ugyanaz. Először, első helyen Isten országának keresése. Minden más csak ezután következik. Kevésre van szükségünk. Egyre. Rá. És az általa meghirdetett és bemutatott Isten országára. Sosem érdemeltük meg. Mégis megkaptuk. Mégis megkapjuk. Ígéretünk van rá. És ámenünk.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. október 3–10-i, 86. évfolyam 39–40. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
