A konfirmáció és az elköteleződés évét a január 9-ei újévi istentiszteleten egyházunk budapesti Üllői úti székházában indították hivatalosan is útjára. A tematikus év tartalmának kidolgozóit, Pángyánszky Ágnest, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusát, a Gyakorlati Intézet vezetőjét és Keczkó Szilviát, a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség lelkészét, az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktoranduszát kérdeztük az idei témaválasztás motivációiról, céljairól és teológiai hátteréről.
− Mi a szerepük egyházunkban a tematikus éveknek? Miért épp a konfirmációra koncentrál az idei tematikus év?
Pángyánszky Ágnes: Alapvetően a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója körül alakult ki a szokás, hogy egyegy évnek sajátos tematikát adunk. Annyifelé kell a figyelmünket megosztani, annyi információ ér el bennünket, hogy szükségünk van arra, hogy konkrétan egyvalamire fókuszálhassunk – az egyházi életünkben is megfogalmazódott ez az igény. Az előző tematikus év az úrvacsora témája köré épült, és nagyon pozitív változásokat indított el egyházunkban. A konfirmációra gondolva is ez a várakozás dolgozik bennünk. Fontos lenne átgondolni, mi az, ami jó a konfirmációi gyakorlatunkban, és mi az, amiben érdemes volna továbblépni. Egyfajta kritikai vizsgálatnak is alá kell vetnünk a konfirmációt, hogy értékeljük, hol tartunk, és reflektáljunk rá. Ez egy releváns témából kiinduló tematika, jövőbeli reménység fűződik hozzá, és bízom benne, hogy bátran fogjuk a megerősítő és pozitív kritikát is alkalmazni.
Keczkó Szilvia: Mind a saját életemben, mind a gyülekezeti munkámban nagyon jó élmény volt az úrvacsora éve, bár az egészet keresztülhúzta a járvány. Mégis számtalan jó kiadvánnyal találkoztam, remek előadásokat hallhattam, és sok jó program valósult meg akár csak a közvetlen környezetemben. Amikor fölmerült a konfirmáció tematikus évének megszervezése, azt gondoltam, hogy ha az úrvacsora éve ennyi hátráltató körülmény ellenére is ilyen eredményes tudott lenni, akkor ezt érdemes folytatni, nagy lehetőség van benne.
− Kiket kíván megszólítani elsősorban a tematikus év?
K. Sz.: A közelmúltban a megerősödés témája köré szerveztünk gyülekezeti hétvégét Balatonszárszón. Közel kilencvenen voltunk együtt fiatal és kevésbé fiatal családosok. A bibliológ után [a bibliológ módszer a bibliaterápia egyik speciális válfaja; a zsidó történetmegértésben gyökerezik, célja párbeszédbe lépni a Bibliával, újat találni a szövegben, mélyebben megérteni – a szerk.] három csoportban folytatódott a beszélgetés. Mindenkinek visszaidéződött valami akár a saját konfirmációjáról, akár az életének egy meghatározó időszakáról, amikor elhívást vagy megerősítést kapott. Palinál [Keczkó Pál, a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség lelkésze, Keczkó Szilvia férje – a szerk.] egy bizonyságtételen keresztül kaphattak megerősítést a résztvevők, Nagy Szabolcs [beosztott lelkész, hitoktató Budahegyvidéken – a szerk.] csoportjában egy templomi alkalmon megélt szent pillanatot kellett kiemelniük a beszélgetőknek, nálam pedig az igei megerősítés volt a téma. Könnyekig hatódtak a beszélgetésekben részt vevők. Ez a nagyon pozitív élmény bennem azt erősítette meg, hogy a tematikus évünk nemcsak a konfirmandusoknak, hanem mindenkinek szól, aki megerősödésre vágyik, aki szeretné visszaidézni, az élete egy-egy pontján hogyan, miért köteleződött el, és szeretné megosztani ezt másokkal vagy épp meghallgatni mások elköteleződés-történetét.
− Hogyan egészíti ki a konfirmáció szűkebb témakörét az elköteleződés tágabb témaköre?
P. Á.: A konfirmáció a maga felkészítésével, ünnepélyességével és személyességével a legtöbb emberben az evangélikus identitás és a valahova tartozás érzését munkálja. Azonban a kritikai részről is beszélgetnünk és gondolkodnunk kell. Arról, hogy a konfirmáció utáni, az egyház és a gyülekezet iránti elköteleződés csak formális elköteleződés-e, vagy pedig aktív hitmegélés és gyülekezeti élet kíséri. Felmerülhet a kérdés, mennyire fontos a ma embere, a ma evangélikusa számára a szolgálat az egyházban és a gyülekezetben. Mennyire fontos számunkra, hogy a hitünk örömét megéljük, és átadjuk másoknak is. Miért érezzük, hogy a lelkészi szolgálat vállalása iránt csökkent a kedv és az elköteleződés. És hogy vajon a gyülekezeteink tudnak-e olyan keresztyén, Krisztus-követő közösségek lenni, amelyekben szinte természetes a konfirmáció utáni továbblépés, a tevékeny elköteleződés. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egy individuális, hanem egy közösségi történet, feladat – erre a benső lelki tartalomra szerettük volna az elköteleződés fogalmával ráirányítani a figyelmet.
− Mit gondolnak a lelkészek a konfirmáció jövőjéről?
P. Á.: Van most egy erre vonatkozó kérdőíves kutatáselemzésünk. A konfirmációval kapcsolatos alapkérdéseknél a lelkészek a közösségépítés fontosságát emelik ki. Ehhez az kell, hogy a konfirmáció a személyes elköteleződés hitbéli kifejezése legyen. A módszertani kérdésekkel kapcsolatban a legtöbb lelkész a tradicionális módszerek megújításának igényét fejezi ki. A hitbeli növekedés témájához Szilvi fogalmazta meg nagyon szépen a következő fontos pontot: hogy felébresszük a konfirmandusokban a vágyat a Krisztus-követésre, a hitben megélt életre. A tartalmi kérdések mellett fontos, hogy a konfirmációs órákon érzelmi és tudásbeli töltekezés történjen meg, ennek célja a fiatalok önálló gondolkodásra motiválása is. A gyülekezet- és egyházépítő kérdések szempontjából a lelkészek kiemelik, hogy a konfirmáció az aktív gyülekezeti élet kezdete. Fontos szempont még a családi háttér és szocializáció is, mely meghatározó a gyermekek és fiatalok számára, befolyásolja, hogy mennyiben tudnak részt venni a gyülekezet életében.
− Miért szükséges a konfirmációval kapcsolatos módszertani újítás, és ez mennyiben segítheti az elköteleződést?
P. Á.: Van a konfirmáció felkészülési szakaszának egy olyan öröksége, amely a kátétanításhoz kapcsolódik, és erőteljesen kognitív jellegű, vagyis ismeretátadás-alapú. Ezt már a mai, 21. századi pedagógia annyiban meghaladta, hogy nagyon hangsúlyosan teszi mellé az élmény- és tapasztalatalapú pedagógiát. Fontos, hogy a konfirmációs felkészülésben is helyet kapjon a gyülekezetpedagógiai nyitás: az ismeretek megszerzése mellett azt is fontosnak tartjuk, hogyan éli át az egyén a konfirmandusórákat. Ez az az irány, amivel nem szabad várni a felnőttkorig. A módszertani irányadáshoz konkrét terveket, tartalom- és tananyag-fejlesztést is kapcsoltunk.
K. Sz.: Nyilván a konfirmációs tananyag tartalmát továbbra is szeretnénk átadni. A saját gyerekeimen, a hittanosaimon, az iskolai oktatáshoz kapcsolódó tapasztalataim alapján ugyanakkor azt látom, hogy viselhetetlenül nagy az elsajátítandó tananyag, ezért a konfirmációs oktatást másképp kell felvezetnünk. Egy újabb tanulnivalóra, egyháztörténeti ismeretcsomagra nem csoda, ha rettegve tekintenek a fiatalok. Fontos, hogy a módszeren úgy változtassunk, fordítsunk, hogy benne maradjon a tananyag, de ők ne érezzék újabb tanórai kötelezettségnek, tehernek. Éppen ezért a tematikus év keretében dolgozunk tovább a már meglévő hasonló anyagokon, hogy a konfirmációs órák olyan vonzó közösségi alkalmat kínálhassanak a fiataloknak, ahol elsősorban a hittapasztalatokat, hit- és közösségi élményeket élhetik át, rácsodálkozhatnak dolgokra, feltehetik a kérdéseiket, végigbeszélhetnek fontos témákat. Közben mégiscsak megkapják azt a tudást, amit el kell sajátítaniuk a konfirmációhoz, de nem számonkéréssel és a tananyag frontális átadásával. Talán ez nekünk jelent kicsit több munkát és előkészületet, de azt gondolom, megéri – az egyházunk jövője érdekében. Mint lelkész és hitoktató a kezdet kezdetétől így vagyok jelen a konfirmációs órákon, és erre nagyon sok pozitív megerősítés érkezik. Ha jó élményt kapnak a konfirmandusok, önként jönnek vissza az ifjúsági alkalmakra.
− Hogyan dolgoznak a tartalom- és tananyagfejlesztésen, milyen kiadványok készülnek a tematikus évre?
K. Sz.: Idén éppen tizenöt éves a konfirmációs kézikönyv, amely nagyszerű segítség a konfirmációs órák felépítéséhez, mostanra azonban már néhány hátrányát is látjuk. A kötet egy új kiadásán dolgozunk, amely átláthatóságával könnyebb felkészülést tesz majd lehetővé a lelkészek és hitoktatók számára. A – mostanra már az Evangélikus Hittudományi Egyetemen módszertani tananyagként használatos – kézikönyv tíz témát felölelve rengeteg olyan megoldási javaslatot, feladatot, ötletet, illusztrációt kínál fel, amely élményközpontú formát biztosít a konfirmációs alkalmakon. Igyekszünk az igényekre reagálva minél több témában kis csoportos gyakorlati lehetőségeket is beépíteni. Nemcsak megjelentetni szeretnénk a kötetet, hanem megismertetni is minél több fórumon. Ezért ajánlottam fel, hogy a lelkészi munkaközösségek-ben a könyv alapján tartok néhány konfirmációs órát lelkészeknek. Ez eddig két munkaközösségi alkalmon valósult meg, és nagy rácsodálkozás övezte – kevesen ismerték, vagy ha ismerték is, nem használták a kötetet.
P. Á.: Az Evangélikus Hittudományi Egyetem minden évben egy adott témában jelentet meg egy oktatói kötetet. Idén a szerzők a konfirmáció és az elköteleződés témáját fogják sok teológiai szempont és kérdés alapján körbejárni – igazi kincsesbányája lesz a tematikus évnek. A kiadványoknál azonban még fontosabbak a találkozások és a közös alkalmak, ünnepi istentiszteletek, gyülekezeti hétvégék, illetve a gyülekezeti és missziói osztály által szervezett nagyobb találkozók, amelyeken együtt ünnepelhetünk. Ezekre van a leginkább szükségünk.
− Van egy olyan aspektusa az elköteleződésnek, amely – Luther örökén – a kegyelem témakörébe tartozik…
K. Sz.: Nekünk is van ebben feladatunk és tennivalónk, ennek kiemelt időszaka a hittanos és konfirmációs évek. Ez az utolsó lehetőség, amikor a gyermeket „megkapom”, és emberileg – kérve az Isten segítségét és Lelkének erejét – valamit tehetek érte, elindíthatom egy úton. Sokszor mondjuk: még túl fiatalok az elköteleződéshez – dehogy azok! Épp ilyenkor a legfogékonyabbak, érzékenyek, befogadók.
P. Á.: Valljuk, hogy az elhívás Isten Szentlelkének munkája. Az elhívás lehetőségét és felismerését azonban tudják a keresztény közösségek is segíteni. Ez nem olyan kérdés, amiben nekünk ne lenne lehetőségünk és feladatunk. Olyan közösséget kérhetünk az Istentől, amelyben ezek az elhívások célba találhatnak.
A tematikus év szimbólumáról. Csupán egy kehely és ostya? Folytatódik az úrvacsora éve? Jelentenek valamit ezek a vonalak? – tehetik fel sokan a kérdést, amikor először találkoznak az idei tematikus év logójával, ezért szeretnénk bemutatni azt a többrétegű szimbólumrendszert, amely ebből a látszólag egyszerű formából is kibontható.
Természetesen adja magát, hogy a konfirmációhoz is a szentségek klasszikus szimbólumait – a kelyhet és az ostyát – társítsuk, azonban a konfirmáció előtti úrvacsoravétel lehetőségének bevezetése miatt nem szerettük volna csupán ezeket megjeleníteni a logóban. Már csak azért sem, mert nem pusztán a konfirmáció kerül az idei év fókuszába, hanem legalább ugyanennyire fontos és talán minden korábbinál aktuálisabb a belőle (is) fakadó egyházi, gyülekezeti elköteleződés.
A két egymás felé forduló karéj egyszerre lehet évgyűrű, ujjlenyomat és szem is. Az évgyűrű jelzi azt a folyamatot, ahogy egy kisgyermekből tudatos, elkötelezett, az egyházáért, közösségéért tenni kívánó felnőtt válik. Az ujjlenyomat utal arra, hogy evangélikusságunk az identitásunknak olyan szerves részét képezheti, mint ahogy egyéniségünktől is elválaszthatatlan az egyedi ujjlenyomatunk. A szem képében még az idei év igéje is visszacsenghet: „Te vagy a látás Istene.” (1Móz 16,13) A fentről érkező sugarak aranyszíne pedig az Isteni áldás gazdagságát és megerősítő erejét is jelentik.
A konfirmáció és az elköteleződés évének logóját a tematikus év programjainak koordinálásával megbízott munkacsoport felkérésére Borsa Aliz grafikusművész készítette.
Zászkaliczky Anna Eszter
Programok a tematikus évre az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályának szervezésében. A kapcsolódó programokról és pályázatokról Szidoly Roland lelkész, az osztály gyermek- és ifjúságimunkaág-vezetője adott hírt. Az osztály szakmai-tartalmi és a találkozók lebonyolításához anyagi támogatást is kínál a gyülekezeteknek. A február 12-én lezárult egyházmegyei konfirmandustalálkozóra kiírt pályázatra huszonhárom, a konfirmandus-csendeshétvégére harminc gyülekezet jelentkezett. Az év folyamán további pályázatok meghirdetésére készülnek.
Sok gyülekezet szervez jubiláns konfirmációi találkozókat; az osztály munkatársai ezekhez lelkészek bevonásával az összeállítottak egy liturgiát, illetve több tematikus ajánlót is – letölthetők egyházunk honlapjának (evangelikus.hu) tematikus oldaláról, és szabadon felhasználhatók. Lehetőség van továbbá az osztálytól ingyenes jubilánsemléklapot igényelni, amelyet a gyülekezetek ajándékba (és emlékül) adhatnak a jubiláló konfirmandusoknak.
A kisebb egyházmegyei találkozók mellett a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben május 21-én Celldömölkön tartanak konfirmandus-zarándoknappal egybekötött artikuláris napot. Az evangélikus konfirmandusok szeptember 23-án rendezendő országos találkozóját pedig ezerkétszáz főre tervezik, ennek fő szervezője – az osztály vezetésével – a Szélrózsa Tízek csapata.
Együttműködve a tematikus év szervezőivel, az Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet (EPSZTI) országos rajzversenyének egyik témája is a konfirmáció lesz.
2024-re, az ifjúság évére is előretekintve a gyülekezeti és missziói osztály munkatársainak célja, hogy az elköteleződés évében a fiatalok a konfirmáció után is megtalálhassák helyüket a gyülekezetekben, az egyházban.
* * *
Az összeállítás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. március 5–12–i 88. évfolyam 9–10. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
