Viselőik lelkiségéről tanúskodnak a svéd evangélikus püspökök liturgikus öltözetei. Erről Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke személyesen is meggyőződhetett, amikor néhány héttel ezelőtt, január 15-én kettős püspökszentelésen vett részt az uppsalai katedrálisban. Az istentiszteleten Marika Markovits, a Linköpingi és Erik Eckerdal, a Visby Egyházkerület új lelkészi vezetője ölthette magára a palástot, vehette fejére a mitrát és foghatta kezébe pásztorbotját. Kondor Péter a Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk – Az evangélikus egyház félórája című műsorában beszélt élményeiről. Alább ebből az interjúból közlünk részleteket.
– Megdöbbentően színes és változatos liturgikusöltözet-kavalkádot láthattunk a fotókon. Nekünk, akik leggyakrabban Luther-kabátot viselő lelkészekkel találkozunk, meglehetősen szokatlan ez a kép. Mi a magyarázata a svédeknél élő hagyománynak?
– A hatalmas, százhúsz méter hosszú és százhúsz méter magas uppsalai katedrálisban készülődtünk a püspökszentelési istentiszteletre. Egy óriási, gyönyörű templomot kell elképzelnünk, amilyet itthon – főleg protestáns viszonylatban – nem láthatunk. A békéscsabai nagytemplom – ami Közép-Európa legnagyobb evangélikus temploma – pont feleekkora. Kulisszatitokként hadd mondjam el, hogy miközben egy spanyolfallal leválasztott részen várakozott közel ötven egyházi vezető, a svéd püspökök is egymás palástját, a hímzéseket nézegették, és rögtön ezekről kezdtek beszélgetni. Maga az érsek, Martin Modéus is azzal kezdte az igehirdetését, hogy milyen sokan mosolyognak az öltözetükön – de ne feledjük el, mindennek jelentősége van! Egyfajta önkifejezés is az, amit ezeken a püspöki palástokon, illetve a mitrának nevezett püspöksüvegeken láthatunk. Nemcsak a színeknek van jelentőségük – amelyek hordozhatják az adott egyházkerület címerében megjelenő vagy a tájegységre jellemző tradicionális történelmi színeket –, hanem a hímzéseknek is. Utóbbiak jellemzően olyan szimbólumokat, bibliai történeteket ábrázolnak, amelyek az illető saját életében, kegyességében, hitre jutásában, addigi pályáján fontosak lettek számára. A püspöki palástok földig érnek, és hosszúságukkal a hit harcát és az abban való kitartást jelképezték már a középkortól kezdve. Elülső részük nyitott, egy viszonylag keskeny pánt köti csak össze, ezzel a nyitott eget szimbolizálva, ahova majd azok kerülhetnek, akik mindvégig kitartanak. A püspöksüveg alakja egyrészt a Szentlélek lángját idézi, másrészt a bibliai üdvösség sisakjára is lehet róla asszociálni. A süveg első és hátsó, úgynevezett „szarvai” az Ó- és az Újszövetséget jelképezik. Mindezen túl a mitra hátsó részén két szalag lóg, amelyek a szellem és az írás összekapcsolódását jelképezik.
Ezeket a ruhadarabokat az arra külön kiválasztott személyek viszik be a szertartásra, majd végig a kezükben tartják őket, míg rá nem adják az új püspökre. Előbb a püspöki keresztet – amelyet mi is használunk Magyarországon – akasztják a nyakába, majd feladják rá a palástot, a mitrát, legvégül pedig megkapja a hatalmas, neki készült, egyedi pásztorbotot. Talán ennek a szimbolikáját kell a legkevésbé magyarázni. A skandináv országokban – legfőképpen Finnországban és Svédországban – a reformáció nem egy mindent lezáró szakítást jelentett a korábbi hagyományokkal. Megmaradt az apostoli folytonosság is, ami azt jelenti, hogy egészen Péter apostolig visszavezethető az egymást követő püspökök töretlen láncolata. Az uppsalai katedrálisban is hatalmas emléktáblán emlékeznek meg az ott szolgált érsekekről az 1100-as évektől egészen máig.
– Valószínűleg az sem lesz éles váltás – legalábbis a svéd–magyar partnerkapcsolatok tekintetében –, hogy Marika Markovits lett az új linköpingi püspök, akinek, ha jól tudom, magyar felmenői is vannak.
– Néhány hete szentelték érsekké Martin Modéust, akivel a Déli Evangélikus Egyházkerületnek hosszú kapcsolata van. Korábban testvérkerületünket, a Linköpingi Egyházkerületet pásztorolta. Nagyon nyitott szívű, igazi lelki ember, aki magyar evangélikus egyházunkra is nagy szeretettel tekint, és kiemelten kezelte a partnerkapcsolatot is. Lelkészekkel érkeztek ők is rendszeresen hazánkba, és innen is sokszor látogattunk lelkészcsoportokkal Svédországba. Én is így ismerhettem meg őt még 2019-ben. Az egyházkerület élén Marika Markovits lett az utódja, akinek az édesapja magyar születésű. Családjuk sorsa úgy alakult, hogy nem Magyarországon nőtt fel, magyarul sem beszél, de nagyon kötődik hazánkhoz. Az ünnepi hétvégén hosszan beszélgethettünk püspök asszonnyal és édesapjával arról, hogy milyen emlékeket hordoznak a Délvidékről, illetve Magyarországról. Nagy örömmel vették meghívásomat egyrészt a testvérkapcsolat folytatására, de különös tekintettel arra is, hogy a magyar gyökereket és szálakat a segítségünkkel felfedezhessék itt, Magyarországon.
– Visszatérve magára az alkalomra: XVI. Károly Gusztáv svéd király és felesége, Szilvia királyné is tiszteletét tette a ceremónián. A világi hatalmasságokat a helyén kezelve kérdezem: mennyire volt különleges ez a találkozás?
– Az volt, kétségtelen. Maguk a svédek is izgatottak lesznek, amikor megjelenik valahol a király vagy a királyi család. Abból tudtuk, hogy megérkezett a királyi pár, hogy hirtelen az addig enyhén morajló sokaság teljesen elcsendesedett, majd hirtelen elkezdtek a vakuk villódzni. A bevonulásra készülődő püspöki kar és az ünneplő gyülekezet teljes csendben és vigyázzállásban várta meg, amíg a király és királyné bevonultak, és elfoglalták kiemelt helyüket a katedrálisban. A ceremónia során egyébként a svéd evangélikus egyház történetében először egyszerre két püspököt szenteltünk. Ez egy kicsit a válságra is válasz, hiszen mindennek költsége van, és mivel időben közel esett egymáshoz a két püspökválasztás, a szentelés pedig hagyományosan mindig az érseki székhelyen történik, ezért döntöttek úgy, hogy egy alkalom keretében szentelik fel a két új püspököt.
