A karok és lábak nélkül született Nick Vujicicnek olyan kisugárzása van, amellyel magára vonzza a tekinteteket. Előadásaival nagy tömegek – a Budapest Arénában például tizenkétezer ember – figyelmét köti le. Isten szeretete és békéje ragyog át rajta – különösen, amikor nem motivációs trénerként áll a színpadon, hanem eredeti küldetésének, az evangélium hirdetésének tesz eleget.
Mire képes az ember, ha van hátországa? Ha a szülei gyermekkorában tényleg úgy szeretik, amilyen. Ha abban erősítik: Istennek terve van vele. Ha megtanítják arra fókuszálni és azért hálásnak lenni, amije van. Nick Vujicic a példa arra, hogy ilyen miliőből indulva még végtagok nélkül is van esély a kiteljesedett életre.
Isten szeretett gyermeke
A tetra-amelia szindrómában szenvedő, szerb származású, de Ausztráliában született és felnőtt, két évtizede pedig az Amerikai Egyesült Államokban élő, most negyvenéves férfi boldog családi élettel (gyönyörű feleséggel, négy gyermekkel) és sikeres vállalkozással (ha úgy tetszik: világhírű karrierrel) bír. De a legnagyobb kincsei nem a földi javai, és nem is a szerettei – azért persze dobogósok ők is –, hanem a hite és a bizonyossága afelől, hogy Isten szeretett gyermeke, Jézus érte is eljött, és neki is lehet örök élete.
A hullámvölgyeket persze ő sem spórolhatta meg. Meg kellett küzdenie a kétségeivel, és a tágabb környezete visszajelzéseivel is. Ahogy ő fogalmaz, látott démonokat, de ugyanígy csodákat is. Őt ugyan testi-fizikai valójában nem gyógyította meg és „szerelte fel” karokkal-lábakkal a Teremtő (mindazonáltal tart egy pár edzőcipőt a gardróbjában, mert meggyőződése, hogy a Mindenható számára még ez sem lenne lehetetlen), de megszabadította a lelkét, és felismertette vele: azért alkotta ilyennek, hogy rajta keresztül hatalmas tettei láthatóvá legyenek.
Azóta Nick Vujicic közel nyolcvan országban járt és három és fél ezer előadást tartott. Kora tavasszal immár negyedszer látogatott Magyarországra az Ez az a nap! Alapítvány és a Nem Adom Fel Alapítvány meghívására. Tizenkétezer ember előtt evangelizált, találkozott Novák Katalin köztársasági elnökkel, Orbán Viktor miniszterelnökkel és a kormány tagjaival, és további két előadást tartott általános- és középiskolai diákoknak, illetve egyetemista fiataloknak.
E sorok írója március 11-én este a Budapest Arénában, illetve március 13-án délután a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Arénájában látta és hallotta őt – és igazán sajnálta, hogy az utóbbi alkalom közönsége nem azzal a Nickkel találkozott, mint az előbbié… Az Orczy téri komplexumban, emberileg érthető módon, némi fáradtság érződött rajta, de nem ez adta a hiányérzetet. Mintha a szíve és a lelke (vagy a Lélek…?) kevésbé lett volna jelen.
Evangélium dióhéjban
Az nem kérdés, hogy Nick Vujicic rutinos előadó, magával ragadó stílussal. Igazán átütő ereje viszont akkor van, amikor nem pusztán a „magáét mondja”, hanem a Szentírás üzenetét tolmácsolja.
Mint a Budapest Arénában, ahol az Ez az a nap! Alapítvány szervezésében, a Golgota Gospel Kórus rövid koncertjét követően tizenkétezer ember előtt, kisgyerekes családokból, különféle korosztályhoz tartozó (gyülekezeti) csoportokból, baráti társaságokból álló, az ország akár egészen távoli területeiről, sőt a határain túlról érkező közönségnek beszélt arról, hogy Isten a szeretet istene. Jézus a mennybe vezető út, „a feltámadás és az élet” (Jn 11,25), aki a megtörtekért, a megkötözöttségekkel küszködőkért jött el, a betegekért, haldoklókért, bűnösökért – mindannyiunkért. Rá van szükségünk, a sebeinket csak ő tudja begyógyítani (az alkohol, a drog, a pornó nem), és ha ő kopogtat, akkor engedjük be!
Mindezt értelemszerűen a saját történetéből, tapasztalataiból kiindulva, de végig a Bibliára mutatva, rengeteg humorral („amikor elzsibbadt a lábam”) és érzelmes mondattal („nem tudom fogni a feleségem kezét, de tudom fogni a szívét”) fűszerezve közvetítette. Testi valójával egyáltalán nem ébresztett szánalmat. Ebben nyilván óriási szerepe volt annak, hogy egyrészt rendben van önmagával, másrészt pedig olyan nagy energiát mozgósított és olyan (színpadi) jelenléttel bírt, hogy pár perc után fel sem tűnt a fogyatékossága.
A bizonyságtételét fohásszal kezdte és zárta – és ugyan lehet vitatni (ízlés és szocializáció kérdése is), hogy van-e helye egy ilyen alkalom végén kvázi nyilvános megtérésre buzdítani mindazokat, akiket először érintett meg az Ige, de szemmel látható módon sokakban megfogalmazódott a vágy, hogy a vezetett ima révén megvallják bűneiket és átadják az életüket Jézusnak.
Maradj erős!
Két nappal később a Ludovika Arénában, a Nem Adom Fel Alapítvány kezdeményezésére megvalósuló alkalmon nem a prédikátor, hanem a motivációs tréner állt az egyetemisták előtt. „Maradj erős!” tematikájú előadásában Nick Vujicic egészen más felütéssel és eltérő hangsúlyokkal operált. A kiindulópontot itt az jelentette, hogyan lehetünk inspirálóak, vagyis olyasvalakik, akik képesek lángra gyújtani és motiválni másokat. Olyan tételmondatok hangzottak el, mint: ha becsületességet akarsz látni a világban, akkor kezd magadon, és légy először te az. Tartsd frissen magadban a szükségben szenvedők iráni irgalmat. Felelős vagy azért, hogy változtass azon, amin módodban áll változtatni. Nem az az erős, aki soha nem vall kudarcot, hanem az, akiben a küzdelmek során kialakul a reziliencia, vagyis a rugalmas ellenállás, a változásokhoz való sikeres adaptálódás képessége. Légy bátor, alázatos – és hálás.
Ezen az előadáson Nick Vujicic már-már zavarba ejtően sokat beszélt arról, mennyire szereti hazánkat (ugyan a jövőben jóval kevesebbet akar utazni, de hozzánk rendszeresen vissza akar térni) és miért tartja nagyra a magyar kormányt (ti. az ország vezetése nem hódol be az Európai Uniónak). Többször utalt a „hanyatló Nyugatra”, de csak felületesen hozott példát arra, napjainkban miért nem a szabadság és a függetlenség országa az USA.
A szűk egyórás program végén a résztvevők előzetesen feltett kérdései közül válaszolt meg néhányat. Párkapcsolati tanácsokat éppúgy adott (például: „az első randin tartsd magadon a nadrágod!”), mint receptet ahhoz, hogyan lehet akkor is fenntartani a motivációt, ha sikeres vagy („segíts valakinek, aki még nem sikeres, és ne feledkezz meg arról, most is sokan éheznek, sokakat üldöznek”).
Ebben a blokkban is megerősítette, hogy tervei szerint máshová helyezi a fókuszt az életében és a szolgálatában. Több időt szeretne a családjával tölteni (feleségével négy vér szerinti gyermek szüleiként örökbefogadásra készülnek), a személyes jelenlétet igénylő alkalmak helyett más módokon akar tartalmat gyártani és közvetíteni. Ennek az egyik fő irányvonala vélhetően továbbra is az iskolai zaklatás elleni küzdelem lesz (a már említett diákelőadásnak is ez volt az egyik központi témája) – egy fél mondatban pedig arra is utalt, hogy a személyes hitéről viszont kevesebbet akar szólni a jövőben.
Pedig Nick Vujicic akkor a leghitelesebb, amikor a szavai hittel teljesek. Karizmája, Istentől kapott kegyelmi ajándéka a prédikálás képessége. Kár lenne, ha véka alá rejtené.
