Újabb mérföldkövéhez érkezett a Norvég Evangélikus Egyház Mørei Egyházkerülete és a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerülete közötti testvérkapcsolat. Ingeborg Synøve Midttømme püspök meghívására kilencfős magyar delegáció képviselte a magyar evangélikusokat az október 3. és 10. közötti őszi lelkészkonferencián.
A két egyházkerület a koronavírus miatti hosszú bezárkózás után 2021 őszétől tudatosan tett lépéseket egymás felé, és kereste a lehetőséget a bizonyságtételre és az egymástól való tanulásra. A szándék mindenekelőtt a kölcsönös imádságban fejeződött ki. Ez év januárjától – imahidat alkotva – a két egyházkerület gyülekezetei hétről hétre imádságban hordozzák egymást.
Májusban a magyarok szerveztek közös zarándoklatot Esztergom és Budaörs között, és a norvég delegáció részt vett az Északi Egyházkerület missziói napján is. Ennek viszonzásaképpen hívták meg a magyar testvéreket a Mørei Egyházkerület őszi lelkészkonferenciájára. A találkozónak a háborús menekültügyi helyzet adta a legfőbb aktualitását, hiszen az Északi Egyházkerület ebben erősen érintett, a norvég testvérek pedig kezdettől fogva kifejezték támogatásukat adományok küldésével.
A küldöttség összeállításában meghatározó szempont volt a norvég testvérekhez való korábbi kapcsolódás (imahíd, zarándoklat), valamint az aktuális krízistémákban való képviselet (menekültügy, járvány, diakónia, toborzás). A delegációban két egyházi vezető (Fabiny Tamás püspök és Fábri György egyházkerületi felügyelő) és hat lelkész (Buday Barnabás, Endreffy Géza, Gerlai Pál, Horváth-Hegyi Olivér, Petriné Chikán Katalin és Zsarnai Krisztián) vett részt. A háttérmunkálatokban e sorok írója mint teológiai referens segítette a küldöttséget.
A meghívás révén a magyar látogatók bepillantást nyertek a norvég egyházban aktuális szervezeti és teológiai kérdésekbe, megismerték a lelkészek és egyházi munkatársak munkáját, amely tulajdonképpen a konferencia átfogó témáját is adta: a lelkészi szolgálat a mindennapokban. A magyar küldöttség tagjai ugyanígy bemutatták a gyülekezetben és az egyházban végzett munkájukat, és külön is szóltak az ukrán–orosz háború menekültjeiért végzett munkáról.
Fábri György elméleti-teológiai felütése után Zsarnai Krisztián esperes számokkal és képekkel alátámasztott hiteles beszámolóját hallgatta meg a norvég közönség. A központi egyházi összefoglalóban e sorok írója a menekültek megsegítésére tett széles körű intézkedéseket mutatta be. Fabiny Tamás püspök fórumbeszélgetés keretében reflektált a krízishelyzetben való felelős fellépésre. A beszélgetés után a jelen lévő mintegy hetven norvég lelkész rögtönzött adománygyűjtéssel fejezte ki elismerését; ennek eredményeképpen több százezer forinttal támogatták gyülekezeteinknek a menekültekért végzett erőfeszítéseit. A konferencia teológiai témájában Fabiny Tamás püspök a keresztség szentségéről tartott plenáris előadáshoz szólt hozzá értékes gondolatokkal, erőteljes lutheri szellemben.
Az egyhetes program során csodálatos helyekre kirándultak a résztvevők. A Smøla szigetén található egyik legrégibb templomocskában varázslatos zenés áhítatot hallgattak, majd megtekintették az úgynevezett Kuli-követ, amelyet a norvég nemzet mint ezeréves történelmi tanút tart számon Norvégia létéről. [E kő feliratán fordul elő először a skandináv ország neve, Nóregi. – A szerk.] A Trollstigen út szerpentinjein felautózva gyönyörködhettünk a vidéket mindenütt jellemző mélységek és magasságok lenyűgöző összhangjában. A fjordokon játszi könnyedséggel közlekedtünk a kompok és alagutak segítségével. A rengeteg új benyomás mellett különösön értékesnek éreztük a felhőtlen és kötetlen beszélgetésekre szánható saját idő ajándékát. A csapat törekedett arra, hogy a sűrű programban folyamatosan reflektáljon a külső és belső impulzusokra. Az esti beszélgetésekben előkerültek a lelkészi hivatás teológiai, gyülekezeti, lelki és magánéleti nehézségei, amelyeket a gyógyító, támogató közegben felszabadultan lehetett megbeszélni.
Meggazdagító szakmai tapasztalatot jelentett a rácsodálkozás a norvég népegyház és a magyar kisebbségi egyház felépítéséből és működéséből adódó különbségekre, amelyekben a közös pont vitathatatlanul az, hogy – amint Horváth-Hegyi Olivér megfogalmazta – „mindkét egyház ugyanarra vágyik: Krisztus jelenlétére és mindarra, ami ebből következik”. Tanulságos volt látni, ahogy a norvég lelkészkollégák együttműködnek, szakmai csoportokba tömörülnek, és megosztják egymással a feladatok terheit. Lenyűgöző a liturgiai igényességük és az egyházzenei felkészültségük, amely általánosan jellemezte az istentiszteleteket.
A beszélgetések során kiderült, a norvég lelkészek közül meglepően sokan jártak már Magyarországon, és sokat tudnak rólunk. Mindazonáltal megerősítő és ösztönző volt az elismerő visszajelzésük a a magyar testvérek munkájáról, szolgálatáról.
A látogatás egyház-diplomáciai szempontból is jelentős volt. A partnerkapcsolatban számos lehetőség rejlik, ezeket a lezáró-értékelő szakmai beszélgetésben nevesítették is: egy hónapos csereprogram kidolgozása a lelkészek számára; az egyházi munkát bemutató lelkészkonferencia szervezése Magyarországon; szakmai eszmecsere a 2023. év témájában – konfirmáció és elköteleződés –; ifjúsági munkát segítő-építő közös projektek megvalósítása; nem lelkész munkatársak bevonása a partnerkapcsolati programokba; az oslói teológiai fakultással való kapcsolat újrafelvétele.
A látogatás-találkozás révén a norvég és a magyar lelkészek most már sajátjuknak érezhetik a felelősséget a kapcsolat gondozásáért, a gyümölcsei pedig ténylegesen eljuthatnak az egyes gyülekezetekig, az egyes emberig.
