Miben különbözik egy norvég és egy magyar konfirmandus? Mit gondolnak a konfirmandusok a saját konfirmációjukról tíz évvel az ünnepi esemény után? A fiúk vagy a lányok a vallásosabbak? A 21. század vajon a digitális egyházak kora? Ezekre és hasonló – izgalmas és égető – kérdésekre keresték a választ azon a nemzetközi gyakorlati teológiai szimpóziumon, amelynek május 24-én evangélikus egyházunk budapesti országos székháza adott otthont.
A konferenciát az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) és a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Hittudományi Kara szervezte; az előbbi részéről Pángyánszky Ágnes egyetemi adjunktus, a Gyakorlati Intézet vezetője, az utóbbiéról Siba Balázs, a Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszék tanszékvezető professzora koordinálta a rendezvényt.
Az apropót egyfelől az adta, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházban 2023 a konfirmáció és az elköteleződés tematikus éve, másfelől pedig a tanácskozás kapcsolódott a nemzetközi konfirmációi kutatást végző munkacsoport üléséhez, melyet ezekben a napokban tartottak a KRE Hittudományi Karán.
A május 22–25. közötti konzultáción a kutatócsoport tagjai előkészítették azt a publikációt, amely a konfirmációs kutatás harmadik fordulója után összegzi a kérdőíves vizsgálat eredményeit. A kutatást német, finn, svéd, norvég, svájci, magyar és lengyel protestáns konfirmandusok között végezték. A tanulmánykötet egyrészt bemutatja majd a kutatásban részt vevő egyházak eredményeit, másrészt olyan kérdéseket vizsgál, mint például a konfirmandusok elvárásai és attitűdjei a konfirmációval kapcsolatban, a megelégedettség mérése, a konfirmációi felkészítés során megvalósuló tanulás és tanítás módszertani kérdései és kihívásai, a digitális módszerek mai alkalmazásai, továbbá a spiritualitás, a hitfejlődés, a hitmegélés és a felnőtt keresztényi élet felé való elköteleződés kérdései.
A gyakorlati teológiai szimpóziumon a Németországból, Finnországból, Norvégiából, Svájcból érkezett, illetve hazai teológusok, lelkészek és kutatók mind egy-egy nagyon izgalmas oldaláról mutatták be a konfirmációt, illetve a serdülő és ifjúsági korosztály körében végzett kutatásaikat.
A németországi ludwigsburgi egyetemről érkezett Wolfgang Ilg professzor és Manuela Hees akadémiai munkatárs a konfirmációi kutatócsoport képviseletében ismertették meg a szimpózium résztvevőivel a konfirmációkutatás rövid történetét, a kutatócsoport eddigi publikációs tevékenységét, és egy kis ízelítőt is adtak a magyarországi hallgatóság számára abból, milyen jó eredmények születtek az evangélikus és református gyülekezetekben konfirmandusok között végzett kérdőíves felmérések során.
Wolfgang Ilg professzor következő előadása egy érdekes kutatás eredményeit mutatta be: tíz éven át követtek több ezer fiatalt konfirmációjuk után, és évről évre megkérdezték őket az Istennel, az egyházzal és a konfirmációjukkal kapcsolatos véleményükről. Az egyik legtanulságosabb megállapítás az volt, hogy a konfirmandusok tíz év után visszatekintve a konfirmáció időszakában érezték magukat legközelebb Istenhez, és érezték magukhoz legközelebb az egyházat.
Svájcból – a konfirmáció kapcsán (is) – az egyház és az online világ közötti kapcsolat kutatásának eredményeit láthatták a jelenlévők Thomas Schlag professzor európai viszonylatú bemutatásában. A svájci eredmények szerint a fiatalok túlnyomó többsége már nem csupán használja az élet különböző területein az online felületeket, hanem egyenesen ott éli az életének nagy részét („on-life”). Érdekes magyar vonatkozású adat volt, hogy nálunk a legnagyobb az elutasítottsága a digitális tartalmaknak a konfirmációs oktatásban, ennek ellenére európai összehasonlításban nálunk használnak legtöbben digitális (online vagy offline) bibliaprogramot, applikációt.
A gyakorlati szimpózium résztvevőiként nagy öröm volt számunkra, hogy Kati Tervo-Niemelä, a joensuui egyetem gyakorlati teológiai professzora is jelen tudott lenni alkalmunkon, és Jouko Porkka järvenpää-i diakóniai tanárral együtt mutatták be kutatásukat, amely azt vizsgálta, hogyan függ össze a jóllét (well-being) és a vallásosság. A mindenki számára meglepő eredmény az, hogy valami oknál fogva Finnországban a fiúkra sokkal nagyobb hatással van a konfirmációs oktatás, sokkal jobban építi a hitüket, és erősíti meg őket, mint a lányokat. Ez annak a fényében különösen érdekes, hogy akár Finnországban, akár itthon az az általános vélekedés: a nők sokkal fogékonyabbak az úgynevezett vallásos tartalmakra, mint a férfiak.
A norvég Linn Sæbø Rystad egyetemi docens egy olyan vezetőképzőt mutatott be, amelynek célja, hogy a konfirmáció után a fiatalok segítővé válhassanak, részt vegyenek a következő konfirmanduscsapat életében egyfajta mentorként, ifjúsági vezetőként.
A hazai evangélikus és református kutatásokat Kodácsy-Simon Eszter, az EHE Valláspedagógiai Tanszékének tanszékvezető docense képviselte: az aranymondás jelentőségét, értelmezését és hatását vizsgálta a tizenhárom–tizenöt éves korosztályban. Eredményei megerősítették azt a konfirmációs kutatásban is fontos szempontot, hogy a biztonságos környezet megteremtése a fiatalok és a konfirmandusok számára elengedhetetlen ahhoz, hogy életük személyes kérdéseit és érzelmeiket bevigyék a közösségbe, és ott megtörténjen a hitkérdések szempontjából is lényeges jelentésalkotás, amely segíti őket életük, hitük és az őket körülvevő világból érkező impulzusok feldolgozásában.
A konferencia második részében csoportos beszélgetésre került sor. Rendkívül érdekes volt, hogy mennyi hasonlóság – és sok esetben mennyi különbség – van a nyugat-, az észak- és a közép-európai helyzet és gondolkodás között. Felemelő volt megélni, hogy gyakorlati teológiai professzorok, egyetemi oktatók, lelkészek és hittanárok egy körben ülve oszthatták meg kérdéseiket a többiekkel az elhangzott előadások nyomán. A mindenkit megmozgató finn kutatás a lányok és a fiúk vallásosságának eltérő eredményéről izgalmas közös gondolkodást eredményezett, amelyben a kegyességi kérdések, a nemek felé megnyilvánuló társadalmi elvárások, a közösségi média hatásmechanizmusa és az egyház mint a tradíció hordozója kerültek elő lehetséges faktorokként.
A szimpózium széles ökumenikus körből érkezett résztvevői számára meghatározó kérdés volt, hogyan állhatja meg az egyház a helyét a digitális világban úgy, hogy közben ne váljon „digitális egyházzá”. Hasonlóképpen osztották meg egymással a meglátásaikat konfirmáció utáni gyülekezeti, illetve egyházi elköteleződéssel kapcsolatban. A nemzetközi kutatás többfordulós eredményei azt jelzik, hogy egyházainkban csökken a konfirmandusok száma, és sajnos csökkenő tendenciát mutat a konfirmáció után az egyházban, a gyülekezetben maradók száma is. Inspiráló volt akár a norvég, akár a finn résztvevőktől hallani, hogy egyházaiknak olyan katechetikai, illetve konfirmációi programjaik vannak, amelyek közösen megfogalmazott célok és jövőképek mentén segítik a gyülekezetek tanítói szolgálatát és életét.
A nemzetközi konfirmációs kutatás konzultációja és az ehhez kapcsolódó szimpózium a kutatási lehetőségek bemutatásával új utakat és új lehetőséget mutatott fel a gyakorlati teológia terén. A jövőben érdemes ezekkel a lehetőségekkel egyházainkban is bátrabban élnünk, hogy szolgálatunk többféle dimenzióját tudjuk megismerni és fejleszteni. Ezzel együtt érdemes arra is törekedni, hogy a párbeszéd és a visszajelzések lehetősége bővüljön a szolgálatot végzők és a lelki táplálékot, megerősödést, vigasztalást és közösséget keresők között.
