Finnugor nyelvű népek körében szolgáló egyházak lelkészei találkoztak egymással augusztus 9. és 14. között Turkuban, Finnország legrégibb városában. A konferencián, amely már a tizennegyedik volt a sorban, a Magyarországi Evangélikus Egyházat tízfős delegáció képviselte.
A magyar–finn evangélikus egyházi kapcsolatok kezdete a két világháború közötti időre nyúlik vissza, amikor Raffay Sándor és Jaakko Gummerus püspökök kerültek jó baráti kapcsolatba egy konferencián. Rajtuk keresztül szerveződött a soproni és a helsinki evangélikus teológiai fakultás tanárainak együttműködése.
Magyar oldalról a finnül is beszélő Podmaniczky Pál lelkész, egyetemi tanár volt a zászlóvivője a finn ügynek, az ő tevékenysége előkészítette a talajt a későbbi ösztöndíjascserékhez. Az első ösztöndíjas Dedinszky Gyula volt 1927-ben Helsinkiben, s őt követték azután mások, akik a finn ébredési mozgalmak lelkületét hozták haza Magyarországra, mint például Túróczy Zoltán – a későbbi püspök –, illetve Zászkaliczky Pál, Győri János és Csepregi Béla, továbbá a finn népfőiskolai modellt példának tekintő Sztehlo Gábor.
Az ösztöndíjascsere a második világháború után megszakadt, és csak a politikai enyhülést követően indult újra az 1980-as években. Mára azonban több magyar evangélikus lelkész nyerhetett betekintést a finn egyház életébe, és finn ösztöndíjasok ismerkedhettek egyházunkkal.
Bővült a kör
Nem sokkal az egyházi kapcsolatok kezdete után, 1938-ban tartották meg Budapesten az első finnugor lelkészkonferenciát. Az alkalmon több mint kétszáz lelkész vett részt, köztük hetvenheten Finnországból és huszonheten Észtországból. S bár pár évre rá Finnországban is sor került még egy szerényebb létszámú találkozóra, a második világháború és az új politikai rendszerek felállásával megszakadt ez a sorozat. Csupán egy alkalommal tartottak lelkésztalálkozót 1968-ban „a békemunka témájában”.
Az enyhült politikai viszonyok 1981-re tették lehetővé újra a közös lelkészkonferencia megrendezését. Ez a finnországi Iisalmiban tartott tanácskozás indította el a testvérgyülekezetek szerveződését, és ezt követően váltak immár rendszeressé a két ország evangélikus lelkészeinek négyévenkénti találkozásai hol Finnországban, hol Magyarországon.
A finnugor lelkészkonferenciának 1993-ban adott otthont először a független Észtország, és 2004-ben Erdélyben (Kolozsváron) volt a találkozó, amelyen az utóbbi időben már más finnugor [azaz valamely finnugor nyelvet beszélő – a szerk.] népek képviselői is részt vettek az Inkeri Egyház tagjaiként. 2016-ban pedig maga az oroszországi Inkeri Egyház volt a házigazdája a rendezvénynek; a helyszín Petrozavodszk volt, a hétvégén pedig Szentpéterváron és környékén lévő gyülekezetekben szolgálhattak a konferencia magyar résztvevői.
Ott dőlt el, hogy a következő alkalom ismét Finnországban lesz 2020-ban, az ismert okok miatt azonban ezt csak az idén augusztus 10–13. között tudták megrendezni. Az együttlétbe új színt hozott a finn egyház számi – lappföldi – szolgálatának, illetve a finn ortodox egyház képviselőinek jelenléte.
Gyermekség – nem életkori kategória
A szervezők még a pandémia idején választották a keresztény nevelés kérdéseit a konferencia témájául ezzel a címmel: Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket – keresztény nevelés; tények, kihívások és lehetőségek egyházaink gyermek- és ifjúsági munkájának területén.
A koronavírus-járvány következtében megváltozott oktatási helyzet, valamint az Ukrajna ellen indított háború azonban csak megerősítették a téma aktualitását, hiszen ezekben az új helyzetekben is a gyermekek a leginkább kiszolgáltatottak és sérülékenyek.
Seppo Häkkinen mikkeli püspök (aki a házigazdák képviseletében a konferencia elnöki tisztét is ellátta) bevezető szavai után Eriikka Jankko finn lelkésznő A gyermekség teológiája címmel vezette fel a témát – hangsúlyozva, hogy a gyermekség nem egyszerűen életkori kategória, hanem elsősorban a másik emberrel és Istennel megélt viszonyrendszerben értelmezendő.
A finn delegáció előadói arra hívták fel a figyelmet, hogy a keresztség kapcsán fontos megtalálni azt a nyelvezetet, amely úgy fejezi ki a keresztség lényegét és tartalmát, hogy közben a keresztelést kérőkhöz és a megkereszteltekhez is közel áll.
A magyar küldöttség képviseletében Kodácsy-Simon Eszter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense mutatta be a Magyarországi Evangélikus Egyház álláspontját és hazai szakirodalmát a gyermekúrvacsorával [konfirmáció előtti úrvacsoravétellel – a szerk.] kapcsolatban, s ennek során vetett fel dilemmákat az előadást követő beszélgetéshez. Ezen dilemmák között szerepelt többek között az, hogy vajon mennyire természetesen éli meg egy család (és egy gyülekezet) a családtagok vallásosságát, hogyan gondoljunk az úrvacsora megértésére, és milyen szerepe lehet a szentség és a felkészülés rítusjellegének.
Az észt delegáció az egyházi iskolákról tartott előadást, azt a kérdést felvetve, hogy milyen értékvilágot közvetíthet egy egyházi iskola, s vajon hogyan alapítható egyházi iskola egy olyan szekuláris országban, mint Észtország. Az Inkeri Egyház gyermek- és ifjúsági munkájának kihívásait az egyház kommunikációs munkatársa mutatta be. Érdekes volt látni, hogyan oldják meg a több ezer kilométer távolságban élő gyülekezetek egymáshoz kapcsolódását, közösségépítő alkalmait. Az erdélyi evangélikusok képviseletében Erzse Zsolt lelkész mutatta be az anyanyelv fontos szerepét a nyelvi kisebbségben élő gyülekezetek életében.
Vendégek a szószéken
A résztvevők az előadásokon elhangzottakat nemcsak a plenáris alkalmakon, hanem csoportbeszélgetésekben is továbbgondolhatták, s eközben igen aktív és izgalmas párbeszédek alakultak ki. A záróalkalmon többen is megfogalmazták azt, hogy új szempontokat kaptak a nevelés és oktatás kérdéseihez – folyjon az akár iskolai, akár gyülekezeti, akár családi színtéren.
A konferenciát az ilyenkor hagyományos szombat–vasárnapi gyülekezetlátogatások követték. Több helyen is szolgáltak tízfős delegációnk tagjai. Kondor Péter déli egyházkerületi püspök a Deák téri egyházközség testvérgyülekezetének porvooi templomában, Szemerei János püspök pedig a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület testvérkerületének központjában, Mikkeliben hirdette Isten igéjét.
Baranyay Csaba
A Krisztusban való testvériség megtapasztalása – egy új résztvevő szemével
Nagyon nagy ajándéknak tartom, amikor a lelkészi mókuskerékből, illetve a magyarországi kis egyházi közegből kitekintve szakmai és lelki értelemben is feltöltődésre jut lehetőség. Sokféle háttérrel, különböző élethelyzetekből érkeztünk minden tekintetben erre a lelkészkonferenciára, mégis, a felmerülő nyelvi különbözőségeket is legyőzve a testvéregyházak küldöttjeinek megismerésével és a tapasztalatok megosztásával foglalkoztunk mindannnyiunk gazdagodására.
A turkui külvárosi főiskolai konferencia-központhoz közeli középkori (ami Finnországban is ritka), gyönyörű Mária-templomban kezdtük meg a hivatalos programot úrvacsorás istentisztelettel. A zeneileg és liturgiailag egyaránt gazdag istentiszteleten elhangzott prédikáció az áldott állapotban lévő engedelmes Máriát elevenítette meg előttünk lutheri szellemben a személyes egyházi élmények felidézése által is. Mari Valjakka számi (lappföldi) lelkésznő végezte az igehirdetés szolgálatát, míg a liturgiában Tapio Luoma finn érsek szolgált közöttünk.
A változatos formájú szemináriumok során a gyermekek között végzett szolgálat tapasztalatai, lehetőségei és kihívásai, illetve komoly teológiai témák kerültek elő, melyeket Balicza Klára és Outi Tuppurainen szinkrontolmácsolásában követhettünk. A mindannyiunkat érintő ukrán háború felülírta a konferencia eredetileg tervezett programját, több főelőadásra is hatással volt, de kifejezetten egy szemináriumi egység is erre koncentrált. Érdekes volt Heikki Huttunen finn ortodox atya szavait hallgatni, aki a világ ortodox egyházaiban lévő nézetkülönbségek hátterébe vezette be a konferencia résztvevőit. Csoportos beszélgetések segítették az egy-egy témában való elmélyülést és a résztvevők saját tapasztalatainak, véleményének megismerését. Könnyed pillanatokban is volt részünk, például amikor az egyik egyház oktatási weboldalán megtalálható, fiatalok által készített frappáns TikTok-videót nézhettük meg az istentiszteleti öltözködésről.
A negyvennyolc órás, fegyelmezett klasszikus tanulási, megismerési lehetőségek után a turkui katedrálisban, a finnek nemzeti templomában is járhattunk. A közelben található érseki rezidencián pedig az első napon közöttünk szolgáló finn érsek – konferenciánk témájához illő módon – feleségével és unokáival együtt bensőséges hangulatú találkozón fogadta a különböző országok delegációit. Ezután a közeli szigetvilágot bejáró hajóút segített ráhangolódni a másnapi befejező, közös értékelésre lehetőséget adó délelőtt alkalmaira.
Grendorf-Balogh Melinda lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és Ifjúsági Bizottságának elnöke
