Twitteren megosztott, bibliai vonatkozású üzenete miatt emeltek vádat Päivi Räsänen finn parlamenti képviselő ellen. A volt belügyminiszter pere január 24-én kezdődött Helsinkiben. A nemzetközi sajtóban is nagy visszhangot kiváltó ügy egyik alapkérdése: sértheti-e mások méltóságát, és alkalmas lehet-e gyűlöletkeltésre néhány bibliai ige idézése? Az eset előzményeiről és az eddigi tárgyalási nap legfontosabb pontjairól a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Püspöki Tanácsának kérésére Balicza Klára, az MEE Országos Irodája Ökumenikus és Külügyi Osztályának referense állított össze részletes beszámolót. Amikor a nemzetközi és hazai sajtóban igen bőséges, ám olykor pontatlan beszámolók jelennek meg az ügyről, érdemes a rendelkezésre álló dokumentumokból tájékozódni, amelyekből megismerhető a Finnországi Evangélikus Egyház és annak püspökeinek álláspontja is. [A cikk végét február 17-én a második tárgyalási nap történéseinek összefoglalójával frissítettük; ez megtalálható külön ebben a cikkben is. – A szerk.]
Päivi Räsänen Twitter-üzenete
2019. június 18-án a Finnországi Evangélikus Egyház saját honlapján, hivatalos közleményben tájékoztatott arról, hogy közreműködő partnereivel együtt támogatja a Helsinki Pride felvonulás témáját: #mindenkifelényitott. Az egyház is nyitott mindenki számára, ezt szeretné megvalósítani saját tevékenységével. Az egyház létének alapja, azaz a kegyelemről, a szeretetről és a megbocsátásról szóló örömhír mindenkihez szól. Az egyháztanács (Kirkkohallitus) május 30-ia döntését Pekka Huokuna igazgató így kommentálta: „…az egyház minden felebarát mellé oda szeretne állni. A Helsinki Pride partnereinek témája egybevág azzal, hogy az egyház kegyelemről és szeretetről szóló üzenete mindenkihez szól, és az egyházban mindenkinek helye van.” A Pride-együttműködés kapcsán felmerül az azonos nemű párok házasságának kérdése is: erről és más véleménykülönbséget okozó témákról kell és lehet is egymást tiszteletben tartva beszélgetni az egyházon belül.
A fővároskörnyéki gyülekezetek közül sokan már korábban is együttműködtek a Pride-dal.
A fenti közlemény napján Päivi Räsänen saját blogján megjelentetve nyílt levelet juttatott el Tapio Luoma érseknek. Ebben kifejezte aggodalmát, hogy sok aktív, a Bibliát komolyan vevő keresztény kényszerül kilépni az egyházból, mert nem tartják lelkiismeretükkel összeegyeztethetőnek, hogy olyan közösséghez tartozzanak, amely tudatosan Isten szavával ellenkező döntéseket hoz. A levél folytatását szó szerinti fordításban idézzük:
„Miért pont a Pride veti fel ezeket a kérdéseket? Aggodalmamat nem homofóbia vagy a szexuális kisebbségek elleni diszkrimináció motiválja, hanem a Biblia. Egyházunk az egyházi törvények szerint is a Biblián alapuló keresztény hitet vallja. A keresztények számára a Biblia a hit és az élet legfontosabb vezérfonala. A Bibliának a homoszexualitás gyakorlásával kapcsolatos tanítása következetes és világos. Az ember férfivá és nővé teremtetett, a házasság nő és férfi közt rendeltetett. A Pride eszméjének célja, hogy büszkeséget ébresszen egy olyan kapcsolat iránt, amelyet a Biblia következetesen Isten akaratával ellentétesnek ítél. A homoszexuális kapcsolat – csakúgy, mint minden más házasságon kívüli kapcsolat – a Biblia szerint bűn és szégyenletes.
Szívemből kívánom, hogy vegye komolyan Pál apostol figyelmeztetését a Római levél első fejezetéből. Ezen a helyen az apostol a homoszexualitással és az egyéb élethelyzetekkel kapcsolatos bűnöket sorolja fel, majd azokhoz fordul, akik »ismerik ugyan Isten igazságos rendjét, amely szerint halálra méltók, akik ilyeneket tesznek; mégis nemcsak teszik ezeket a dolgokat, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket tesznek«.
Minden ember Isten képmására teremtetett, ezért értékes. Jézus minden ember bűnéért meghalt a kereszten. Az egyház feladata az, hogy a kegyelem és az igazság Krisztusról szóló üzenetét hirdesse. A kegyelem üzenete mindannyiunkhoz szól, akik bűnösök vagyunk. Az egyház nem lesz diszkriminatív attól, ha a homoszexualitást és a többi házasságon kívüli szexuális kapcsolatot bűnnek meri nevezni. Az azonban diszkriminatív az egyház részéről, ha a homoszexuálisok nem hallhatják meg Isten igéjének teljes igazságát, amely nemcsak az evangéliumot, de a törvényt is tartalmazza. Kegyelmet csak a bűnükkel tisztában lévő és azt megvalló emberek nyerhetnek.”
A nyílt levére reagálva Tapio Luoma érsek másnap, június 19-én hivatalos közleményt jelentetett meg az egyház honlapján. Ezt szintén szó szerinti fordításban közöljük:
„Köszönöm a nyílt levelet. Olyan érzéseket és gondolatokat öltesz szavakba, amelyek kétségkívül egyházunk sok tagjának fejében megfordultak az elmúlt napokban.
A Pride eseményhez való csatlakozásunkról az egyháztanács vezetősége döntött azután, hogy felkérték őket az együttműködésre. A döntés előtt tájékoztattak, és kikérték a véleményemet. Mint általában mindig, most is megbíztam munkatársaim meglátásaiban.
Nem a házasság kérdésében foglaltunk állást, hanem abban, hogy az egyház üzenete mindenkihez szól. A püspöki tanács – amikor 2016-ban megvizsgálta az azonos nemű párok házasságának lehetőségét – kinyilvánította, hogy az egyház mindenkié, és az azonos nemű párokat is szívesen látjuk az egyház minden alkalmán. Ezt az elvet szerettük volna a fenti döntéssel is gyakorlatba ültetni.
Egyetértek veled abban, hogy végső soron a kérdés a bibliaértelmezésről szól. Jó volna, ha jobban ismernénk a Bibliát, ha többet olvasnánk azt, és ha üzenetét érzékenyebben hallanánk meg. A Biblia azt mondja, hogy az emberré lett Isten, Jézus az Úr. Őt kell követnünk abban is, ahogyan egymáshoz viszonyulunk.
Egyházunk felé sokféle elvárás irányul. Ezek egy részének megfelel az egyház, más tekintetben csalódást okoz. Ennek fényében tudnunk kell azt is, hogy az egyház sosem tökéletes, mert belőlünk, tökéletlen emberekből ál. Hibáival és hiányosságaival együtt olyan közösség, amelyben mi, bűnösök Isten kegyelmére és szeretetére bízhatjuk magunkat. Remélem, hogy egyházunk a jövőben is lelki otthon maradhat minél többek számára, számodra is.
Nagyon köszönöm, hogy áldást és Isten vezetését kívánod számomra – úgy érzem, éppen ezekre van szükségem.”
A levélváltás különlegessége, hogy Räsänen magázza az érseket, míg az érsek tegezi Räsänent. A finn nyelvben a tegeződés sokkal elterjedtebb, mint a magyarban, a magázódást főként hivatalos helyzetekben használják, amikor az egyik fél magasabban áll a hierarchiában, mint a másik. A hangvételváltás tudatosnak tűnik, közvetlenséget sugall. Räsänen reagál is erre saját válaszában.
Räsänen válasza Tapio Luoma levelére:
„Köszönöm Luoma érsek úr válaszát nyílt levelemre. Nagyra értékelem annak barátságos és megértő hangvételét. Az érsek úr a püspöki tanács beszámolójával indokolja az egyház együttműködését a Pride-dal, miszerint az egyház mindenkié, és mindenkit szívesen lát alkalmain. Az érvelés sántít. Az egyháznak természetesen mindenkit hívnia kell az evangélium közelségébe. Ezzel a döntéssel azonban az egyház csatlakozik a SETA [Seksuaalinen Tasavertaisuus, azaz Szexuális Egyenlőség elnevezésű, a finn LMBTQ-csoportok érdekeit képviselő szervezet – a szerk.] tevékenységéhez a Pride mozgalom feltételei szerint, nem pedig hívogat az egyház közösségébe az egyház feltételei szerint. Az egyház vezetése jól tudja, hogy a Pride-partnerség szivárványos pecsét, amely a Pride-mozgalom háttérideológiájának elfogadását jelenti. A SETA által képviselt ideológiában nincs helye olyan értékrendnek, amely a házasságot kizárólag férfiak és nők között tartja elfogadhatónak, és a homoszexualitás gyakorlását Isten akaratával ellentétesnek tekinti. A Pride-mozgalom ideológiája és az egyház Biblián alapuló értékrendje nem hozható közös nevezőre.”
Päivi Räsänen Twitter-üzenete 2019. június 17-ei (!) dátummal:
„az #egyház bejelentette, hogy hivatalos partnere a #Seta #Pride2019 rendezvényének. Hogyan egyeztethető össze az egyház tanításának alapja, a #biblia azzal, hogy a szégyent és a bűnt büszkeség tárgyává emeljük?”
[A kép Róm 1,24–27-et ábrázolja az 1938-as fordítású finn Bibliából. – A szerk.]
2019 júniusában egy állampolgár feljelentést tett a Tweet-üzenet miatt. A bejelentő szerint a bejegyzés sérti a szexuális kisebbségeket, intoleráns, és népcsoport elleni uszításnak minősül.
A finn törvények szerint ez a bűncselekmény a következő tényállást meríti ki: „Aki a nyilvánosság számára elérhetővé tesz vagy a nyilvánosság körében más módon elterjeszt, illetve a nyilvánosság számára elérhetően fenntart egy olyan információt, véleményt vagy egyéb közlést, amellyel egy adott csoportot annak faji jellemzői, bőrszíne, eredete, nemzeti vagy etnikai hovatartozása, vallása vagy meggyőződése, szexuális irányultsága, fogyatékossága vagy bármilyen ezekkel párhuzamba állítható más ok miatt fenyeget, rágalmaz vagy becsmérel, népcsoport elleni uszítás vétségében pénzbüntetésre vagy két évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető.”
Mivel a törvényben is maximum két évig terjedő szabadságvesztés szerepel, nem lehet tudni, honnan jött a nemzetközi sajtóban a hat év börtönbüntetés lehetősége. Egyetlen olyan finn forrás sem fellelhető, amely erre utalna.
Az internetes források (lásd például itt és itt) szerint a magyar büntető törvénykönyvben a korábbi „izgatás” megnevezést felváltotta az „uszítás”. Tehát nem fokozati különbségről van szó, hanem egységesített szóhasználatról.
A feljelentés miatt megindult a rendőrségi eljárás, ekkor azonban vádemelés még nem történt. Érdekes megjegyezni, hogy ezzel egyidőben két másik parlamenti képviselő ellen is vizsgálatot indítottak népcsoport elleni uszítás gyanújával. Egy szociáldemokrata képviselő ellen korábbi (2011 és 2016 közötti), szomáliaiakat és zsidókat becsmérlő Facebook-bejegyzései miatt, a Finnek Pártja egyik képviselője ellen pedig azon parlamenti beszéde miatt indult eljárás, amelyben az kártékony invazív fajokhoz hasonlította az iszlám menedékkérőket.
A két másik képviselő ellen végül nem emeltek vádat. Az előbbi esetében részben azért, mert korábbi bejegyzésekről volt szó, amelyeket a politikus önként és a rendőrségi eljárástól függetlenül (még jóval azelőtt), politikai karrierje elején eltávolított. A másik képviselő esetében a parlament végül nem szavazta meg a mentelmi jog felfüggesztését. (Parlamentben elhangzott véleménynyilvánítás esetén vádemeléshez 5/6-os többséggel támogatnia kell a parlamentnek a mentelmi jog felfüggesztését.)
(Forrásként felhasznált cikkek itt, itt, itt, itt és itt.)
Päivi Räsänen 2004-es pamfletje
A fenti fejlemények után, 2019 augusztusában újabb feljelentés érkezett a rendőrséghez Päivi Räsänen ellen. Egyes források szerint a feljelentő egy teológiai végzettségű személy, lelkész, aki Räsänen 2004-ben írt, Férfivá és nővé teremtette őket című, huszonnégy oldalas írásáról gondolta úgy, hogy az dezinformációt tartalmaz, és alkalmas a homoszexuálisok elleni gyűlöletkeltésre. A röpirat a konzervatív-fundamentalista irányt képviselő, később a Finn Evangélikus Missziói Egyházkerületet is megalapító Finn Luther Alapítvány honlapján jelent meg, és ott jelenleg is elérhető.
A Finn Evangélikus Missziói Egyházkerület nem a Finnországi Evangélikus Egyház kilenc egyházkerületének egyike, és nem is hivatalosan bejegyzett egyház Finnországban, hanem egy külföldi mintára létrehozott, nem területi, inkább kegyességi alapon szerveződő egység. Létrejöttében nagy szerepet játszott a Finnországi Evangélikus Egyház konzervatív köreinek a hivatalos egyház által vett irány – köztük a nők lelkésszé ordinálása – elleni tiltakozása. Egyik fő támogatója az a Finn Luther Alapítvány, amelynek honlapján Räsänen 2004-es írása olvasható, vezetője pedig Juhana Pohjola, akit külföldi közreműködéssel szenteltek püspökké.
A rendőrség először úgy döntött, hogy nem indít vizsgálatot az ügyben, mivel „Räsänen röpirata a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadság értelmében megengedett morális gondolatokat és fejtegetéseket tartalmaz”, valamint „ha a Bibliában előforduló egyes nézetekről úgy tartjuk, hogy azok önmagukban kimerítik az uszítás cselekményét, akkor a Biblia terjesztését vagy elérhetővé tételét is eleve uszításnak és ezért büntetendőnek kellene tekintenünk”.
Ezen a ponton Räsänen még úgy nyilatkozott, hogy a másik feljelentésről sem hiszi, hogy vádemelés lenne belőle, hiszen nyilván mindkét esetben ugyanaz a törvény értelmezése.
2019 novemberének elején jött a hír, hogy Raija Toiviainen legfőbb ügyész mégis vizsgálatot indított Päivi Räsänen ellen mind a Twitter-bejegyzés, mind a pamflet ügyében. Közleményében arra hivatkozott, hogy ő maga máshogyan súlyozza a szólásszabadságra, vallásszabadságra és diszkriminációmentességre vonatkozó emberi és alapjogokat, mint a rendőrség. Szerinte van ok feltételezni, hogy Räsänen megszólalásai becsmérlők a homoszexuálisokra nézve, megsértik e csoport emberi méltóságát, és ezzel kimerítik a népcsoport elleni uszítás bűntettét.
Erre a hírre akkor így reagált Twitter-üzenetben Teemu Laajasalo, a Helsinki Evangélikus Egyházkerület püspöke: „Päivi Räsänen írásait helytelennek, károsnak és a felebaráti szeretettel össze nem egyeztethetőnek tartom. A vallásszabadság szempontjából azonban mégis igen aggasztó, hogy ezekkel a szavakkal kapcsolatban Finnországban felmerül a bűncselekmény gyanúja.”
(Forrásként felhasznált cikkek itt, itt és itt.)
Päivi Räsänen interjúja az Yle Puhe rádióban
2019 decemberében Päivi Räsänen az egyik finn közszolgálati rádiócsatorna beszélgetős műsorában szerepelt. A műsor címe Mit gondolt Jézus a melegekről? volt. Räsänen mellett Kai Sadinmaa is Ruben Stiller műsorvezető vendége volt.
Kai Sadinmaa szintén gyakran szerepelt a sajtóban az elmúlt évben. A főként egyházkritikus, liberális baloldali nézeteiről ismertté vált volt lelkészt tavaly fél évre felfüggesztették, majd végleg megfosztották papi hivatásától, mivel kétségbe vonta a lelkészek és püspökök tekintélyét, sőt a lelkészi és püspöki intézmény létjogosultságát is. Év végén az egyházból is kilépett.
A műsorban tett kijelentései miatt 2020 elején ismét feljelentette Räsänent ugyanaz a személy, aki 2004-es írásait is kifogásolta. Véleménye szerint Räsänen megfogalmazása párhuzamba állítható azokkal a minősítésekkel, amelyekkel a homoszexuálisok üldözését és irtását indokolták a nácik, és Räsänen annak ellenére választja ezeket a szófordulatokat, hogy tudja, hova vezetett mindez korábban.
A folyamat ennek a feljelentésnek az esetében is ugyanúgy alakult, mint a másik két esetben: a rendőrség először nem tartotta indokoltnak a vizsgálat megindítását, a legfőbb ügyész azonban más véleményen volt, és nyomozást rendelt el.
Päivi Räsänen mindhárom esetben tagadta, hogy bárki ellen is uszított volna, vagy bárkit is megsértett volna.
A vádiratban szereplő rádiós beszélgetés tudatosan olyan kérdéseket (létezik-e a pokol, a Biblia státusza és értelmezése, Jézus viszonya a szexualitáshoz stb.) vet fel, amelyek keresztény körökben is széles körben váltanak ki vitát. A programban a baloldali, liberális Sadinmaa és a jobboldali, konzervatív Räsänen vitatkoztak egymással a finn viszonyok között néha élesnek mondható stílusban, de a magyar hangnemhez szokott fül számára a vita egyetlen ponton sem lépte túl a kulturált megnyilvánulás határát. A homoszexualitás kapcsán Räsänen részéről elhangzott kijelentések a következők voltak: „ellenkezik Isten akaratával”, „a bűnbeesés következtében nem értjük Isten szándékait”, „az emberi génállomány az eredetihez képest bizonyos értelemben korcsosult, és megjelentek betegségekre hajlamosító tényezők”. A műsorvezető nem tűnik teljesen pártatlannak a kérdésben: Sadinmaa esetében inkább alákérdez, Räsänent pedig többször félbeszakítja.
A vádemelés
A vizsgálati szakasz lefolytatása után mindhárom feljelentés tárgyában 2021 áprilisában került sor vádemelésre. A vád szerint Päivi Räsänen a homoszexuális embereket becsmérlő kijelentéseket tett szóban és írásban; ezek sértik a mássággal élők egyenjogúságát és emberi méltóságát, és alkalmasak gyűlöletkeltésre. Az ügyészség indoklása Räsänen azon kijelentéseire hivatkozott, amelyek szerint a homoszexualitás tudományosan bizonyított pszichoszociális fejlődési rendellenesség, bűnös és szégyentelen, ha pedig genetikai eredetű, akkor betegséget okozó örökletes génkárosodás. A vád azt állította továbbá, hogy Räsänen szerint a homoszexuálisok – a heteroszexuálisokkal ellentétben – nem Isten teremtményei.
Egy másik cikkben (Helsingin Sanomat, idézi: Kirkkojakaupunki.fi) a legfőbb ügyész kifejti, hogy a cél nem a Biblia szövegének vizsgálata vagy mérlegelése, és önmagában a Biblia idézése semmiképpen sem bűncselekmény. Az azonban lehet bűncselekmény, ha valaki a Biblia szövegét arra használja, hogy hangot adjon saját véleményének, amely szerint valamely ember vagy embercsoport alacsonyabb rendű a másiknál.
A vádemelés a korábbi Finn Luther Alapítvány vezetőségének tagjára, a Finn Evangélikus Missziói Egyházkerület megválasztott püspökére, Juhana Pohjolára is kiterjedt, mivel Räsänen 2004-es írása a Finn Luther Alapítvány honlapján jelent meg, és továbbra is elérhető.
Egy negyedik feljelentéssel kapcsolatban – amely Päivi Räsänen egyik tévészereplésére irányult – a legfőbb ügyész lezárta a nyomozást. Véleménye szerint Räsänen műsorban tett kijelentése, miszerint a homoszexualitás szexuális elhajlás, sértő ugyan a melegekre nézve, de a tett összességében kisebb horderejű, ezért nem vezetne vádemeléshez, így viszont a vizsgálat folytatása is szükségtelen.
Räsänen a vádemelésre hivatkozva megdöbbenésének adott hangot. Véleménye szerint ő senkit nem becsmérelt vagy rágalmazott, hanem a Biblia nemiségről és házasságról szóló tanítását adta tovább. A keresztény meggyőződés több mint puszta vélemény, szólás- és vallásszabadságát pedig a végsőkig kész védelmezni. Räsänen azt is hangsúlyozta, hogy a tweetjében szereplő bibliai idézetek sem az emberi mivoltot vagy emberi tulajdonságokat, hanem emberi cselekedeteket céloznak.
Hasonlóan kommentálta az eseményeket Juhana Pohjola is: „Keresztényként nem akarok senkit diszkriminálni, nem is tehetem ezt meg. Minden ember Isten teremtménye, Krisztus által megváltottként egyformán értékes. […] Ez azonban nem változtatja meg azt a tényt, hogy a Biblia és a keresztény emberkép szerint a homoszexuális kapcsolatok ellenkeznek Isten akaratával, házasság pedig csak férfi és nő között köttethet. A keresztény egyház mindig is ezt tanította és ezt is fogja tanítani” – mondta, hozzátéve, hogy a vádemelés – amely egy alapvető keresztény tanítás terjesztése miatt történt – sokat elárul azokról az időkről, amelyekben élünk.
(Forrásként felhasznált cikkek: itt, itt, itt, itt, itt és itt.)
A Päivi Räsänent érintő, nemzetközi hírverést is kapott vádemelést 2021 májusában több helyen is kommentálták a püspökök.
Seppo Häkkinen, a Mikkeli Evangélikus Egyházkerület püspöke az egyik egyházközeli szervezet ülésének nyitóbeszédében utalt az ügyre, ahogyan a Kotimma arról beszámolt, többek között a következő mondatokkal:
„Alapvetően az a kérdés, hogy Finnországban szabad-e olyan megnyilvánulást tenni, amelyet az illető a Bibliára, valamint a keresztény egyházak hagyományos tanítására alapozva saját meggyőződésének tart. Ez fontos kérdés egy keresztény számára. Érdekes módon nemcsak a keresztények, de sok agnosztikus, ateista, egyházhoz nem tartozó személy is felveti ezt a kérdést.” Häkkinen hozzátette, hogy ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy milyen módon beszélünk a dolgokról, és hogy a nyolcadik parancsolat mindenkire érvényes. Arra buzdított továbbá, hogy imádkozzunk mind Räsänenért, mind a törvényszékért.
Tágabb kontextusban felhozta még a hittan-, illetve vallásoktatás tervezett reformját, valamint azt a javaslatot, hogy szüntessék meg a katonai esküt is. Mindhárom eset kapcsán ezt a következtetést vonta le: „A hatóságok körében egyre növekvő értetlenség mutatkozik a vallás iránt. A vallási nyelv jellegzetességeit nem értik és nem ismerik fel.”
Gondnak tartja, ha a hatóságok kezdenek el érvelni arról, hogy mi számít bűnnek, vagy hogy valódi-e egy magát kereszténynek valló menekült hitbeli meggyőződése. A vallást az állam alapvetően problémásnak és negatívnak, valamiféle, „a társadalom perifériáján lévő történelmi kuriózumnak” tekinti, és próbálja még kijjebb taszítani a társadalomból. Felhívta a figyelmet arra is, hogy tudatlanságból vagy ideológiai okokból adódóan a vallás társadalmi jelenléte észrevétlen marad Finnországban. „Az állam ideológiai semlegessége nem jelent vallástalanságot. A finn társadalom történetét és értékrendszerét figyelembe véve az állam nem maradhat független a vallási fogalmaktól. Az állami berendezkedés alapját adó értékrendszerek akkor is tartalmazzák az adott ország helyi vallásosságából eredő vonásokat, ha az állam működése a jelenlegi szűk vallásértelmezés keretei között nem tekinthető vallásosnak.”
Teemu Laajasalo, Helsinki püspöke pedig a Radio Dei egyik szokásos püspöki interjújában nyilatkozott a témában, a beszélgetést a Kotimaa szemlézte. A püspök a műsorban kifejtette, hogy bár nézetei a homoszexualitás kérdésében eltérnek Räsänenétől, a vádemelést „drámai és némileg sokkoló” fejleménynek tartja, amely súlyos kérdéseket vet fel a vallásszabadság szempontjából. Véleménye szerint a vallásszabadságba bele kell, hogy férjen az uralkodó morállal ellentétes, tudományos szempontból furcsa vagy pszichológiailag ügyetlen elképzelések hangoztatása is. Szintén elismerte, hogy Räsänen kijelentései ökumenikus és nemzetközi szemmel nézve sokkal kevésbé zavarók, mint a finn egyház kontextusában.
Nemzetközi visszhang
2021 tavasza és 2022 januárja között viszonylag keveset foglalkozott a finn sajtó Räsänen ügyével, hullámokat inkább a nemzetközi visszhang keltett, és a finn híradások is főként a szimpatizáló üzeneteket, tiltakozásokat említik. Ezek között szerepel Franklin Graham (Billy Graham Evangelistic Association) támogató Twitter-üzenete (a finn sajtó itt idézi), a konzervatív Nemzetközi Lutheránus Tanács (International Lutheran Council) részéről a finn legfőbb ügyésznek és az ENSZ emberi jogi biztosának benyújtott kérvény (lásd ebben a cikkben), valamint a konzervatív CitizenGo csoport több mint kétszázezer aláírást tartalmazó petíciója is (erről itt írtak). Az ez utóbbiról szóló hírben egyébként már megjelenik egy utalás, illetve helyesbítés a büntetési tételre vonatkozóan: „A külföldről érkező üzenetekben a támogatók azt kérik, hogy Räsänent ne ítéljék börtönbüntetésre keresztény meggyőződése miatt. Ez a büntetés azonban a valóságban nem lehetséges, mivel ha Räsänen ügyében elmarasztaló ítélet születne is, a jelenlegi joggyakorlat alapján mindössze pénzbüntetéssel sújtanák.”
A püspöki megszólalások vonalába illeszkedik az a 2021 decemberéből szemlézett cikk is, amelyben csekély utalás szól ugyan Räsänen ügyéről, annál több viszont annak tágabb kontextusáról. Seppo Häkkinen mikkeli püspök és Niko Huttunen, a Helsinki Egyetem docense Miért vált veszélyforrássá a vallás? címmel írtak cikket a társadalmi témákat feldolgozó Kanava magazinba. A cikk alapvetése szerint az elmúlt tíz évben megerősödtek a vallásellenes tendenciák a jogalkotásban, valamint a jogszerűség vizsgálatának gyakorlatában, veszélyforrássá vált a vallás. Ez a következő példákon figyelhető meg:
1) A katonai szolgálat során korábban választani lehetett az eskü-, illetve fogadalomtétel között, és a vallásgyakorlás terén is meg kellett hagyni a szabad választás jogát. 2021-ben a helyettes ombudsman teljesen más összefüggésben újra felvetette a témát, és egy nyilatkozatában azt a kérdést tette fel, hogy „államhatalmi kontextusban indokolt-e továbbra is fenntartani olyan ünnepélyes formulákat, amelyek bármely vallás vagy egy bizonyos vallás gyakorlásának minősíthetők”. Ugyanakkor tény, hogy a katonák kilencven százaléka az eskütételt választja fogadalomtétel helyett, és az állampolgárok körében is az eskü élvez nagyobb támogatást. A helyettes ombudsman tehát tulajdonképpen az esküt választó többséget próbálja megfosztani választási jogától és vallásilag semleges fogadalomtételre kényszeríteni.
2) Ugyanez a folyamat játszódott le az igazságszolgáltatásban: megszüntették mind a bírói eskütételt, mind a tanúk eskütételét, helyettük már csak fogadalomtételre van lehetőség (holott a választás joga korábban ezekben a helyzetekben is adott volt). A bírói eskü megszüntetése esetében a bírói feladatkör világi voltára hivatkozta. A cikk írói ezzel kapcsolatban azt a kérdést vetik fel, hogy miért pont most, sok száz évnyi gyakorlat után vált szálkává az eskü egyes jogalkotók szemében. A tanúk eskütétele kapcsán „a pluralista és toleráns társadalom” megvalósítása hangzott el indokként – ám ezzel kapcsolatban is kérdéses, hogy miként szolgálja ezeket az elveket éppen a választás lehetőségének megszüntetése.
A cikk írói idézik is a megszüntetés melletti legfurcsábbnak tartott érvet: „Elképzelhető, hogy a tanúként beidézett személy adott esetben nehezen tud választani az eskütétel és a fogadalom között, amennyiben az esküt a fogadalomnál nagyobb jelentőségűnek érzi. Emiatt indokolatlanul is nyomást érez az eskütétel irányában, holott a törvény eredeti értelmében ilyen jellegű prioritási sorrend nem áll fenn.” A cikkírók megjegyzése: Miért probléma az, ha egy tanú az eskütétel miatt nagyobb nyomást érez arra, hogy az igazat kell mondania?
Häkkinen és Huttunen a „semlegesség” fogalmáról is értekeznek tanulmányukban. Ez a fogalom szintén gyakran előkerül ilyen összefüggésekben a vallási színezetű gyakorlat megszüntetésének indokaként. Megállapításuk szerint a semlegesség fogalma olyan eszköz, amelyet mindig úgy lehet hajlítani és értelmezni, hogy az a kívánt cél elérését szolgálja. Korábban a semlegességgel indokolták az eskü és a fogadalom közötti választást is, majd ugyanez az érv merül fel akkor is, amikor teljesen ki szeretnék vezetni az esküt a gyakorlatból.
3) További példaként szerepelnek a bírósági és iskolai áhítatok. A cikkben olvasható az arról a 2009-ben történt esetről szóló beszámoló, amikor amiatt érkezett panasz az ombudsmanhoz, mert áhítatokat tartottak a seinäjoki bíróságon. Mint kiderült, a panaszt nem bírósági alkalmazottak tették – nekik semmi problémájuk nem volt a gyakorlattal, senkit nem kényszerítettek a részvételre, és semmilyen visszaélésre nem derült fény –, hanem olyan külső személyek, akik egy újságcikk alapján szereztek tudomást az áhítatok tényéről. A helyettes ombudsman ennek ellenére az áhítatok elhagyását javasolta, mondván, bár nem történt visszaélés, az áhítatok mégis „problémát jelentenek a központi hatalommal szemben támasztott, a semlegességre és az egyenlőségre vonatkozó követelmény értelmében”, valamint „nem lehet kizárni, hogy az áhítatok akár veszélyeztethették is volna a bírósági alkalmazottak és az alkalmakra meghívottak negatív vallásszabadságát”. A cikkírók következtetése: a visszaélés puszta elméleti lehetősége elégséges volt ahhoz, hogy nemkívánatosnak nyilvánítsák az áhítatokat. Mi mindent lehetne még betiltani ilyen alapon, hiszen tulajdonképpen mindenben ott rejlik a visszaélés lehetősége?
Hasonló irány tapasztalható a vallás iskolai jelenlétének megítélésekor is. 2013-ban azt az irányelvet fogalmazta meg az államügyész, miszerint mindennemű lelki alkalom (áhítat, iskolai istentisztelet) problémás és kényszerítő elemet tartalmaz a vallásszabadság szempontjából. Ezt az irányelvet igyekezett ugyan helyesbíteni a finn parlament alkotmányügyi bizottsága azzal, hogy kimondta: „…az alkotmány vagy az Európai Bíróság döntéseinek gyakorlatából nem következik, hogy az iskolákból minden vallásra utaló elemet el kellene távolítani, a vallási alapokon nyugvó hagyományok túlzásba vitt kerülése pedig nem szolgálja a vallási tolerancia megvalósulását”. A későbbiekben ez a tendencia abban csúcsosodott ki, hogy a helyettes ombudsman egy 2018-as döntése kimondta: az iskolák még vallásilag semleges rendezvényeket (például iskolai évzárót vagy koncertet) sem tarthatnak a templomban. Az indoklás szerint „a templom elsősorban az istentisztelet helyszíne, és ezért már önmagában is vallási jelentőséget hordoz”. (Mintha a templom az a veszélyes hely lenne, amely vallással fertőzi meg az odalátogatókat. Innen már nincs messze az, amit az ISIS tett, amikor leszedette a templomokról a kereszteket. Hiszen ha a templom belseje vallásos jelentőséget hordoz, akkor ez a külsejére is igaz – teszik hozzá a szerzők.)
Ahogy a fenti példák is mutatják, a jogalkotók egy részének legalább két szempontból torzított képe van a vallásról és a vallásszabadságról. Egyrészt indokolatlanul hangsúlyozzák a negatív vallásszabadsághoz (azaz a vallástól való mentességhez) való jogot a pozitív vallásszabadság kárára. Ez utóbbi miatt általában nem aggódnak, hiszen a semlegesség számukra a vallástalanságot jelenti, a vallásra pedig fenyegetésként tekintenek. A Päivi Räsänen ellen indított jogi eljárás – amely végső soron mégis az ügyészségre és a bíróságra tartozik – egyesek szerint pontosan ezt mutatja.
Másrészről pedig a vallásosságot kizárólag egyéni meggyőződésnek tekintik, és elfeledkeznek a vallás kollektív és szociális természetéről. Miközben senki nem vonja kétségbe a Finnországban is uralkodó skandináv társadalmi berendezkedés és jóléti állam létjogosultságát, igyekeznek elfojtani az értékrend alapjául szolgáló vallás eskütételekben, áhítatokban vagy iskolai rendezvényeken történő megjelenését, annak ellenére, hogy ezeknek a gyakorlása senki számára nem kötelező.
Az első tárgyalás
Päivi Räsänen ügyének első tárgyalási napja 2022. január 24-én volt. Ezt ismét nagy sajtónyilvánosság kísérte, az Yle hírportál percről percre tudósítással is jelentkezett. Ebben az szerepel, hogy csak itt, a tárgyaláson vált nyilvánossá, milyen büntetési tételt kér a legfőbb ügyész: százhúsz napi jövedelemnek megfelelő pénzbüntetést Päivi Räsänen és hatvannapi jövedelemnek megfelelő pénzbüntetést Juhana Pohjola esetében, a Finn Luther Alapítványra pedig tízezer eurós büntetést szabnának ki.
A vád és a védelem érvelésében – a teljesség igénye nélkül – a következő elemek jelennek meg:
– A bíróságnak nem feladata a Biblia értelmezése – ettől függetlenül mindkét fél belecsúszik ebbe, miközben állandóan hangsúlyozzák, hogy az ügyben a finn törvények alapján kell döntést hozni.
– A 2004-es pamflet időszerűsége, megírásának körülményei, akkori célközönsége egy kis csoport volt, ezzel viszont nagy népszerűségre tett szert, olyanok is olvassák, akik eredetileg nem szerepeltek célközönségként. Räsänen elmondása szerint csak a vádemelés után hozta nyilvánosságra, mivel sokan érdeklődtek aziránt, hogy miről is szól.
– A Räsänen által használt kifejezés, a homoszexualitás mint „pszichoszexuális fejlődési rendellenesség” a vád szerint sértő és becsmérlő, míg a védelem pszichiátriai forrásokra hivatkozik, ahol ezt szintén használják. A vád felhívja a figyelmet arra, hogy negyven évvel korábban született a védelem által hivatkozott forrás.
– Különbséget lehet-e tenni az ember mivolta és cselekedetei között? Räsänen kijelenti, hogy ő nem vonja kétségbe senki emberi méltóságát, a homoszexualitás okainak megítélése pedig a tudomány feladata. Ő pusztán annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a Biblia szavai szerint Isten szemében a homoszexuális cselekedet bűn.
– A védelem hangsúlyozza, hogy Räsänen mondatait nem lehet reflektorfénybe állítani a kontextusból kiragadva, sem a pamflet, sem a rádióműsor esetében.
A legfrissebb egyházi visszhang Jari Jolkkonen kuopiói püspök véleménycikke, amely szintén a világi médiában, a körzet regionális hírlapjának honlapján jelent meg 2022. január 31-én. Szó szerinti fordításban: „Päivi Räsänen kereszténydemokrata parlamenti képviselő perében sok az olyan elem, amely az átlagnál nehezebben érthető. Könnyű védeni Räsänen szólásszabadságát, de nehéz megérteni azt a szigorú hangot, amelyet ő a szexuális kisebbségekhez tartozókkal szemben használ. Könnyű sejteni, micsoda nyomás nehezedik az ügyészekre, de nehéz megérteni lépéseiket.
Amikor Raija Toiviainen legfőbb ügyész Räsänennek a rendőrség által egyszer már mérlegelt írásaira vonatkozóan vizsgálatot rendelt el, még az ateisták és a szexuális kisebbségek csoportjába tartozók közül is sokan úgy értékelték, hogy a vádemelés szükségtelenül szűkíti a szólásszabadság terét.
Anu Mantila államügyész viszont egyenesen olyan szavakat adott Räsänen szájába, amelyeket ő nem is mondott. Az ilyesmi nehezen összeegyeztethető az egyenjogúsággal és a diszkriminációmentességgel.
Megpróbálhatjuk-e mégis megérteni, miről van itt szó? Kicsit elbizonytalanodtam. De bátorkodom mégis javaslatot tenni.
A jogvita tulajdonképpen a szólásszabadság határait érinti. Räsänen ellenzéki politikusként igyekszik a törvényhozást és a közvéleményt befolyásolni. Ugyanezeket a nézeteket nem vallásos okokra hivatkozva is alá lehet támasztani. Csak a Räsänen által használt érvelés társítja az esethez a vallásszabadság kérdését. Räsänen egy vallási tekintélyre hivatkozik, különösen is Pál apostolra, akitől a bűn és a szégyen fogalma származik.
Jelenleg úgy tűnik, hogy az ügyész és a védelem különbözősége az emberképek eltérő voltában kristályosodik ki. Lehetséges-e különbséget tenni az ember lénye és cselekedetei között, vagy sem? A védelem szerint igen. Räsänen szerint a szexualitást egy férfi és nő közötti házasságban lehet megélni. A házasság előtti nemi kapcsolat, a házasságtörés és a pornográfia elvetendő. Ugyanígy nemkívánatosnak tartja az azonosneműek párkapcsolatát is.
Az ügyész – úgy tűnik – tagadja ezt a különbségtételt. »A homoszexualitást és a homoszexuális tetteket nem lehet szétválasztani egymástól« (lásd Helsingin Sanomat, január 24.). Ha a tettet kritikával illetjük, azzal sértést és egyúttal bűncselekményt követünk el.
A nyugati világban az alapjogok teljes rendszere azon alapul, hogy különbséget teszünk az ember lénye és tettei között. Mindenkinek van emberi méltósága pusztán embersége jogán. Ezt nem kell semmilyen tettel kiérdemelni, és semmilyen tett nem is foszthat meg tőle senkit. Egyes kutatók szerint ez a különbségtétel épp a lutheránus megigazulástanra vezethető vissza.
A különbségtételnek terápiás célja is van. Ha felismerem emberi méltóságomat, bekerülök egy olyan biztonságos térbe, amelyben akár kritikus szemmel is tudok tekinteni saját tetteimre. Remélem, hogy bármilyen ítélet születik is Räsänen ügyében, a bíróság nem törli el ezt a különbségtételt az ember lénye és tettei között. Ugyanis csak az erre épülő társadalom maradhat emberséges és irgalmas.
Ami pedig a szexuáletikai nézeteltéréseket illeti, jó volna, ha a konzervatívok több empátiára, a liberálisok pedig nagyobb tűrőképességre tennének szert. Ily módon talán megkímélhetnénk magunkat az ilyen kínos bírósági ügyektől.”
A per február 14-én folytatódik.
A második tárgyalási nap történései
A per február 14-én a vád és a védelem képviselőjének perbeszédével folytatódott, maga Räsänen és Pohjola ezen a napon nem szólalt meg.
Anu Mantila főügyész ismét felhozta a Räsänen elleni vádakat: a volt finn belügyminiszter megsértette a homoszexuális kisebbség tagjait az olyan kifejezésekkel, mint „fejlődési rendellenesség”, „nem egészséges”, „normálistól eltérő szexuális variáció”, „szexuális rendellenesség”, „nem egészséges szexuális érzelmi élet”, „sérült és integrálatlan identitás”.
Mantila hangsúlyozta, hogy a vád nem a vallásos meggyőződésre irányul, hanem arra, ahogyan Räsänen ezt kinyilvánította. A vallás- és a szólásszabadság határa ugyanis pontosan itt húzódik: ha a meggyőződésünknek csak mások megsértésével tudunk hangot adni, akkor jobb azt nem hangoztatni. Kijelentette továbbá, hogy Räsänennek tisztában kellett lennie az általa használt kifejezések sértő voltával és azzal, hogy azok alkalmasak gyűlöletkeltésre. Az, hogy a kérdéses írásokat a vádlottak továbbra sem távolították el az internetről, arra utal, hogy pontosan úgy szánták ezeket a szavakat, ahogyan a nyilvánosságban értették is őket.
A főügyész kiemelte még, hogy a finn törvények nem védik kellően a kisebbségek tagjait olyan esetekben, amikor a méltóságukat sértő kijelentések nem egy adott személy, hanem egy népcsoport ellen irányulnak, ezért az uszításellenes törvényparagrafusok hatékony értelmezését kérte a bíráktól.
Räsänen jogi képviselője, Matti Sankamo szerint a főügyész vádja jogilag nem állja meg a helyét. Bár az ügyész azt állítja, hogy a véleményéhez és a meggyőződéséhez mindenkinek joga van, Räsänennek mégis egy vallási meggyőződés, a bűnről alkotott felfogása miatt kell bíróság előtt állnia. Sankamo kritikával illette a főügyészt azért is, mert a tárgyalás során nem a vádiratban felsorolt vádpontokhoz vagy a finn törvényekhez tartotta magát, hanem értelmezésekre és analógiákra hivatkozott. Így a védelem nem is tudott az eredeti vádpontokra reagálni, ezzel pedig gyengültek a vádlott jogai.
Räsänen jogi képviselője kifogásolta továbbá, hogy a vád állításai nem felelnek meg sem a 2004-es pamflet tartalmának, sem a rádióinterjúban mondottaknak. Éppen ezért arra biztatott, hogy Räsänent ne a vádirat cselekményleírása, hanem az eredeti megszólalások alapján ítéljék meg, ezek ugyanis éppen arra utalnak, hogy Räsänen minden embert egyenlőnek tart. A vitatott kijelentések nem lépik túl a vallás- és szólásszabadság határát, nem sértő szándékkal keletkeztek, és nem is uszítanak sem erőszakra, sem intoleráns hozzáállásra, ami más korábbi, uszítás vádjával kezdeményezett perekben viszont jellemző volt. Jelen esetben a vád nem tudta egyértelműen bizonyítani, hogy törvénysértés történt volna, ezért a védelem mindhárom vád ejtését kéri.
A tárgyalás végén Pohjola püspök védőügyvédje, Jyrki Anttinen kapott szót. Sankamóhoz hasonlóan ő is kijelentette, hogy a 2004-es pamfletet belső körnek szánták, megjelentetésének célja nem az volt, hogy bárkit is megsértsenek vele. Az ügyvéd szerint ráadásul nem lehet valakit azért elítélni, mert a bűnről beszél, hiszen ez a keresztény tanítás egyik alapvetése. Kifogásolta továbbá, hogy a főügyész tulajdonképpen az alkotmány diszkriminációra vonatkozó tilalmát igyekszik kiterjeszteni a büntető törvénykönyv értelmezésére, holott a bíróságon csak ez utóbbinak van létjogosultsága.
Ítélethirdetés március 30-án várható.
