Fő tartalom átugrása

2023. február 9. 15:20

Konfirmáció és elköteleződés: Találjunk rá a nekünk szóló üzenetre!

A Magyarországi Evangélikus Egyház 2023-ra meghirdette a konfirmáció és elköteleződés évét. Népszerű teológia rovatunkban ezúttal Pángyánszky Ágnesnek, a tematikus esztendő programfelelősének – személyes élményekkel egybeszövött – gondolatait adjuk közre.

Konfirmáció és elköteleződés

Hatodikos koromból még élénken emlékszem azokra a péntek délutáni felszabadult percekre, amikor a konfirmációi óra előtt a tápiószentmártoni evangélikus templomban konfirmandustársaimmal játszottunk. Bebarangoltuk a templomot, felfedeztük minden érdekes zeg-zugát, hangos gyerekzsivajjal „laktuk be”. Akkor biztosan nem értettük még igazából a konfirmáció szó jelentését sem, nemhogy azt, mit jelent az elköteleződés, az egyházhoz tartozás, az evangélikus keresztény identitás.

De ha nem is értettük a szavak jelentését, azt azért valahol éreztük, mennyire megfogott bennünket ez az új világ. Gyermeki lelkünknek új élmény volt a templom felfedezése, az 1970-es évek tankönyveinek vastag és érdes papírlapjai után a finom tapintású lapok érintése a Bibliában, a sok éneklés, és megkockáztatom, hogy még az is hatással volt egyre nyiladozó gyermeki értelmünkre, hogy az otthon elsuttogott imádságok után csak itt hallhattuk hangosan kimondva az Isten nevét.

Az elköteleződés megszületése

Nem jártam hittanórára, nem volt élénk gyermekmunka a gyülekezetben, sőt a konfirmáció után lehetőségünk sem volt ifjúsági csoportba betagozódni, mert nem is létezett ifjúság a gyülekezetben. A lelkésznek nem volt módszertani segítsége, nem voltak gitárosok a gyülekezetben, és bizony lelkészünk vezetésével csak magunkban énekelgettünk, bár el tudom képzelni, képzetlen hangú falusi gyerekekként némelyikünk éneke elég nagy csalódást okozhatott jószívű és türelmes tisztelendő bácsinknak. Persze ettől még az énekeskönyvi énekek közül legmélyebben az „Örök napom…” kezdetű, nem a legvidámabb ének maradt meg leginkább emlékeimben.

És természetesen a bibliai történeteket, a konfirmációs káté válaszait szó szerint meg kellett tanulnunk – itt az élénk és gyors gondolkodású, vizuálisan könnyen tanuló gyerekek előnyben voltak. Valljuk be, a többiek számára kínszenvedés lehetett a sok szó szerinti tanulás. Mégis, minden öröm és megküzdés mellett soha egy percre sem volt kétséges számomra a konfirmációban megszilárduló evangélikus identitásom. Jó szívvel és hálával emlékezem vissza erre az életformáló élményre, amely egy életre megszilárdította bennem evangélikusságom tartalmi és formai kereteit.

Konfirmáció a mában

Persze az évek során az emlékek megőrzése mellett az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a konfirmáció is folyamatosan változik. Lelkészként első konfirmanduscsoportom számára már a Lutheránus Világszövetség akkor kiadott új konfirmációi könyvéből fordítottam feladatokat, és azóta is rendületlenül kutatom az új formákat, az új lehetőségeket, az új megközelítéseket. Úgy érzem, ha az 1970-es évek végén az én lelkészem még eszköztelenül is annyi jóságot és ösztönös pedagógiai érzéket tudott mozgósítani önmagában, akkor nagy feladat számunkra is, hogy amit csak lehet, mozgósítsunk konfirmandusaink érdekében.

Gondoljunk csak arra, milyen hálásak lehetünk azért, hogy ma már a konfirmáció nem az egyedüli egyházi és gyülekezeti esemény gyermekeink és fiataljaink életében: fontos és meghatározó eseménye az egész életen át tartó tanítványi létnek, és betagozódik a gyülekezet tanítói szolgálatába. Megelőzi a gyülekezeti gyermekmunka, az iskolai hitoktatás, átmenetet képez a gyülekezeti ifjúságba, és utat nyit egy olyan felnőtt keresztényi létre, amely valóban a Krisztus evangéliuma melletti elköteleződés egész életen át tartó megélése lehet.

Mindezen hálára indító lehetőségek mellett azzal is számolnunk kell, hogy mennyire megváltozott társadalmi körülmények között történik ma már a konfirmáció. A felgyorsult élettempó, a családi, rokoni és közösségi összetartozás meggyengülése, az iskolai terhelés növekedése egyre kevésbé ad lehetőséget arra, hogy a konfirmandusok felszabadultan, gyermeki örömmel vegyék birtokba a templomot.

Sok lelkészünk arról számol be, a családok számára már nem fontos, hogy a gyerekek minden héten részt vegyenek a konfirmációi felkészítésen, mert az már nem fér bele a családi logisztikába, a fiatalok többi szabadidős programjába. Régen magunktól elmentünk a konfirmációs órára, ma már szinte minden konfirmandusnak egyeztetnie kell a szüleivel, hogy mikor tudják elvinni őt, és mikor tudnak érte menni.

A digitális világ kihívásai között sem ugyanúgy reagálnak a mai gyerekek a tanítási módszerekre. Gondoljunk csak arra, hogy ma már nem könyveket lapozunk, hanem a telefon- vagy tabletkijelzőt húzogatjuk. Kevés dolgot tanul meg a ma embere kívülről, és képekkel, videókkal, applikációkkal próbálunk ismeretet átadni. De lehet, hogy a mai pedagógia és valláspedagógia módszertani újításait még nem kellően alkalmazzuk a konfirmációban vagy úgy általában a gyülekezetpedagógiában. Közösségben, csoportban tanulni, együtt a bennünket érdeklő kérdésekre válaszokat találni, egymást meghallgatni, élményeket szerezni a közös tanulás során mind olyan lehetőségek, amelyek a hit „tanulása” közben is nagy segítséget jelenthetnek.

A mai kihívásokra csak úgy tudunk a gyülekezeti konfirmációi oktatásban is választ találni, ha nyitottakká válunk új módszerekre, és felfedezzük bennük azokat az értékeket, amelyek kitűzött céljainkban segítségünkre lehetnek.

Rátalálni az üzenetre - lelki önvizsgálat

Ma már számos olyan szociológiai módszer létezik, amelyek alkalmazásával sok visszajelzést kaphatunk arról, mit is jelent a konfirmáció mindannyiunk számára. De a szociológiai módszereknél van egy egyszerűbb, mindenki számára elérhető, mindenki által kipróbálható módszer arra, hogy mit hozunk magunkkal a konfirmációból. Ez a lelki önvizsgálat módszere.

Feltehetjük magunknak a kérdést: én mennyiben vittem és viszem magammal tovább azt, amit a konfirmációban kaptam, és saját magam is megvallottam? Mennyiben járja át életemet és lelkemet az Istenbe vetett hit? Hová és kihez fordulok, ha akár örömben, akár nehéz helyzetben találom magam? Belenőtt-e életembe az Istenbe vetett hit, átjárja-e gondolkodásomat és cselekvésemet Krisztus evangéliumi példája? Elfogadom-e Istentől, hogy ne én magamat, hanem ő engem tegyen igazzá és hitben járóvá?

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13) Magyarországi Evangélikus Egyházunkban a 2023. év teológiai fókuszában a konfirmáció és az elköteleződés kérdései állnak. Gyülekezeti, egyházmegyei, -kerületi és országos szinten is alkalmak, programok várnak ránk a konfirmáció és az elköteleződés témájában. Friss konfirmandusok, ifjúsági tagok, évfordulókat ünneplő gyülekezeti tagok gondolhatják végig, mit jelent a személyes életükben és közösségeikben is a konfirmáció.

Visszatekintünk konfirmációi hagyományainkra, eleink megvallott evangélikus hitére, de egyben előretekintünk a jövő felé is. A konfirmációban a gyermekkorban – vagy akár a felnőttkorban – megismert hitünket visszük Isten elé, hogy a felnőttkori Istenhez tartozásnak lehessen egy ünnepi pillanata, egy olyan pecsétje, amelyre nekünk emberileg is nagy szükségünk van.

A Filippi levél jól ismert igéje a konfirmációt, a hitben való megerősödést a tradíciónál is magasabb szintre emeli: egész életünkben ebből az erőből táplálkozunk, egész életünkben ez az erő az, amely meg tud tartani bennünket.

A 2023. év sokat segíthet a magyarországi evangélikus keresztény hívő embereknek, gyülekezeteinknek és egész egyházunknak, hogy a konfirmációban hálát adjunk Isten bennünket kereső szeretetéért, és egész életünkre meghatározó identitássá és erőforrássá váljon, hogy az erőt és az életet tőle kapjuk. Az egyház tanítói, gyülekezetépítői és legfőképpen imádságos szolgálatának célja, hogy minden életkorban életünket meghatározó és megerősítő élmény legyen minden templomfelfedező, Bibliát lapozgató vagy Isten bűnbocsátó szeretetére való rácsodálkozás.

* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. január 22–29–i 88. évfolyam 3–4. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.