Életteli zsibongástól hangos április vége óta egyházunk országos központja, amióta ukrán gyerekek tanulnak székházunkban. A hatvan fiatal érkezese a megszokotthoz képest másfajta élettel töltötte meg az Üllői úti épületet. A háború elől a magyar fővárosba menekült iskolásokkal a szintén menekültekből álló pedagógusok és más önkéntesek mellett az országos iroda munkatársai is foglalkoznak.
„A házunk pincéjében elbújva ültünk, a lányom sírt, én pedig jobb életet akartam neki. Most jó helyen vagyunk, jó emberek között. A lányom vidám, és mindennap jönni akar. Amikor felébred, azt mondja: iskolába akarok menni, még szombaton és vasárnap is” – meséli Léna, az egyik gyermekét az ukrán iskolába járató édesanya, aki Harkivból érkezett Budapestre a lányával és az édesanyjával. Léna férje és az édesapja Ukrajnában maradtak. Február 24-én kezdték bombázni a városukat, nem hitték el, hogy elkezdődött a háború. „Bíztunk benne, hogy hamarosan befejeződik, így otthon maradtunk, de csak bombáztak és bombáztak, a gyógyszerek pedig nem segítettek megbirkózni a stresszel. Ezért eljöttünk Magyarországra, ahol nagyon boldogok vagyunk, mert olyan ez, mint egy új élet.”
Lelki-szellemi központ is
„Minden, menekültekkel kapcsolatos munkában van egy olyan fázis, amikor már túl vagyunk a közvetlen életmentésen vagy a legsürgetőbb segítség átadásán, és gondoskodni kell a tanításról, a munkáról. Az 56-osoknál is így volt: hogyha a szülők Ausztriában vagy máshol munkát kaptak, és a gyerekeiket iskoláztatni tudták, akkor a jövőjüket látták biztosítva. Amikor Irakban jártunk egyházunk segítségét átadni, akkor is azt láttuk, hogy az ott maradás miatt milyen fontos, hogy a lerombolt területeken is legyen munka és iskola. Most, amikor az ukrajnai menekültekkel találkozunk, és az Úristen erőt ad, hogy segítsünk nekik, akkor nagyon fontosnak érzem, hogy nemcsak karitatív módon vagyunk jelen a határnál, Kárpátalján, a pályaudvaron vagy a gyülekezetekben, befogadjuk őket, és közösségi programokat szervezünk nekik, hanem itt, az egyház Üllői úti országos központjában az oktatás feltételeit is biztosítani tudjuk” – nyilatkozta Fabiny Tamás.
Az elnök-püspök hozzátette, nagyon megindította, hogy az itt dolgozó önkéntesek és a menekültként érkezett tanárok mennyire szívvel-lélekkel dolgoznak, segítenek. Mint elmondta, örül neki, hogy az egyház biztosítani tudja ehhez a megfelelő közösségi teret. „Ennek az épületnek mindig is szántunk egy ilyen funkciót, hogy ez korántsem csak adminisztratív központ, hanem lelki központ is legyen. Itt van a templom, ahol rendszeresen tartunk istentiszteleteket, és ez egy szellemi központ is. Örökségünk – ami Luther végrendeletétől kezdve az Esterházy Péter és Gitta Könyvtáron keresztül az egykor itt lévő teológia – erre kötelez is minket. Nagyon örülök annak, hogy az itteni munkatársak is természetesnek veszik, hogy az irodai munkák mellett most gyerekzsivaj is hallható. Egészen biztos vagyok benne, hogy akik a háború után majd hazamehetnek, jó emlékezetükben őrzik majd meg ezt a néhány hetet vagy hónapot, amit itt nálunk töltöttek az Üllői úti iskolában” – fogalmazott Fabiny Tamás
Tágas termek, sok szeretet
„Az ukrán iskolát azért hozták létre, hogy a menekült gyerekeknek legyen hol tanulniuk, ahol jól érezhetik magukat, ahol biztonságban lehetnek” – mondta Irina, aki egyébként jól beszél magyarul. Kiemelte, hogy három szép, tágas termet és sok szeretetet kaptak. Nagyon hálásak gyerekeknek szánt támogatásért, mert nekik az a legfontosabb, hogy legyen valami jó nekik ebben a helyzetben.
Mészáros Attila, az országos iroda diakóniai osztályának menekültügyi referense arra emlékeztetett, hogy az evangélikus egyházban a határszolgálattól kezdve egészen az integrációs szolgáltatásokig nagy hagyománya van az üldözöttek segítésének, ami azt célozza, hogy az ideérkező menekültek mihamarabb és minél jobban talpra tudjanak állni. Kiemelte, hogy ebben a szolgálatban nemcsak az országos iroda, az erre szakosodott szolgáltatások, hanem gyülekezetek, szociális és oktatási intézmények, mindenki kiveszi a részét. Az országos iroda helyet, szakembert, pénzt biztosított annak érdekében, hogy ez az iskola minél magasabb színvonalon működhessen.
„Köszönöm a lehetőséget, amit ettől a közösségtől kaptunk, hogy a gyermekek folytatni tudják a tanulmányaikat. Köszönöm az önkénteseket, akikkel értjük egymás nyelvét, akik megállítanak minket, és megkérdezik, tudnak-e segíteni. Még ebben a helyzetben is azt mondom, hogy nem, nem, megpróbálunk magunkon segíteni, de még így is segítenek, gyógyszerekkel, adománnyal, tanácsokkal vagy épp a magyarra fordítással” – engedett rövid betekintést mindennapjaikba egy másik anyuka.
A tizenhat éves Román a Zsitomiri területről érkezett, egy hete tanul az országos központban működő ukrán iskolában, és szereti, mert nagyon kényelmes és jó hely. Osztálytársa, a tizenhét éves Valerij azt emelte ki, hogy ebben az iskolában a más városokból érkezett gyerekekkel is tudnak beszélgetni, a tanáraik is nagyon jól tanítanak, ezért jó neki itt.
Örvendetes gyerekzsivaj
Krámer György, egyházunk országos irodájának igazgatója szerint a segítségnyújtásban az a jó, hogy a különböző irányból érkező segítség összeadódik. Ez történt az ukrán iskolával összefüggésben is, ugyanis az itt tanuló gyerekek már korábban is a kerületben kaptak oktatást, de látható volt, hogy a különböző helyről érkező segítség akkor lehet a leghatékonyabb, ha az országos iroda befogadja ezt a csapatot, és helyszínt biztosít nekik a tanuláshoz, mivel a korábbi helyükön több minden hiányzott ahhoz, hogy komfortosan tudjanak együtt tanulni, játszani.
Az igazgató hozzátette: „Jelenleg negyven-ötven gyerek tanul itt több csoportban, az első osztályostól a nyolcadik osztályosig. A kisebbeknél folyamatos az alapkészségek gyakoroltatása, a nagyobbaknál sok önálló munka van, hiszen mögöttük is már kétéves covidos, online oktatási időszak áll, így tanári felügyelet mellett, de flottul önállóan tudnak tanulni. A pedagógusok ukránok, de van köztük olyan, aki magyarul is jól beszél, így a kapcsolattartás is sikeresen működik. Mivel a pedagógusok máshol nem tudnak állást vállalni, így tőlünk kapnak fizetést a munkájukért.”
Krámer György úgy fogalmazott, hogy az iskolából kiszűrődő gyerekzsivaj feldobja az országos irodán dolgozók életét, az itt tanulók számára pedig az a legfontosabb, hogy biztonságos körülmények között vannak, fejlődhetnek, tanulhatnak. A szüleiknek – leginkább csak az édesanyák vannak itt –, akik dolgoznak, nagy szükségük van most arra, hogy a gyermekeiket biztos helyen tudják, és ezt az iskola tudja nyújtani számukra.
„Örülünk, hogy sikerült ezt megszerveznünk, és reméljük, hogy az összeadódó segítséggel hosszú távon is tudjuk biztosítani ezt a lehetőséget. Egyelőre a tanév végéig, aztán a továbbiak majd a háború alakulásának függvényében dőlnek el. A nyárra azt tervezzük, hogy a különböző evangélikus táborokba visszük el a gyerekeket” – mondta el a tervekről az országos iroda igazgatója.
Az írás az Evangélikus Nevelés videója alapján készült:
