Hazánkba látogat az Ukrajnai Német Evangélikus Egyház vezetője, és május 28-án az Északi Evangélikus Egyházkerület missziói napján prédikál. Pavlo Shvarts püspököt a háborús körülmények között megsokszorozódott szolgálati teendői közben, még a látogatása előtt az ukrán evangélikusok helyzetéről, a felekezeti sokszínűségről, a krízisnek az egyházat érintő hatásairól és elhívásáról is kérdeztük.
– Ha néhány mondatban kellene bemutatnia az Ukrajnai Német Evangélikus Egyházat, akkor mit emelne ki?
– Az Ukrajnai Német Evangélikus Egyház egy kis diaszpóraegyház, amely kis gyülekezetekből áll. Az evangélium hirdetésén túl a társadalomban végzett szolgálatra, valamint a helyi szintű oktatási és kulturális együttműködésekre helyezzük a hangsúlyt.
– Hány lelkészért, gyülekezetért tartozik felelősséggel püspökként? Mekkora az Ukrajnai Német Evangélikus Egyház?
– Huszonnégy evangélikus és négy református gyülekezet tartozik hozzánk, ezeket a közösségeket öt evangélikus és további nyolc református lelkész, egy diakónus és egy gyakornok látja el.
– Az Ukrajnai Német Evangélikus Egyházhoz tartozó hívek nemzetiségüket tekintve jellemzően hova tartoznak? Vannak önök között ukrán, illetve orosz gyökerűek is?
– Egyházunk gyülekezeti tagjainak etnikai háttere nagyon különböző. A közösségeinkben együtt élnek németek, ukránok, oroszok, a balti népek képviselői és mások is.
– Az ilyen értelemben vegyes közösségeket hogyan érintette a háború?
– A háború nem befolyásolta a gyülekezeti tagok közötti viszonyokat, de sokan tapasztalták azt, hogy Oroszországban élő rokonaikkal vagy barátaikkal megszakadt a kapcsolat. Az orosz propaganda hatása ugyanis erősebb, mint az Ukrajnához fűződő rokoni szálak vagy az Ukrajnában élő rokonok személyes tapasztalatai.
– Milyen kapcsolatot ápolnak az ortodoxokkal?
– A kapcsolatunk jónak mondható, ugyanakkor a többi protestáns egyházzal, a római katolikusokkal és a görög-katolikusokkal szorosabban működünk együtt. Érdemes megemlíteni azt is, hogy Ukrajna szekularizált ország, ahol az em-berek többsége nem gyakorló egyháztag egyik felekezet közösségében sem. Ukrajnára jellemző a felekezeti és vallási sokszínűség.
– Április elején arról adtak hírt, hogy elfogtak egy egyházi elöljárót, Artur Kozsevnyikovot. Más atrocitások is érték a közösségükhöz tartozó lelkészeket, világi vezetőket a háború miatt?
– Harkivból a gyülekezeti tagok nagy része elmenekült a bombázásoktól és az orosz megszállástól való félelem miatt, és ugyanez a helyzet Odesszában és Bergyanszkban is. Ugyanakkor gyülekezeti tagjainkat érő atrocitásról nem kaptunk hírt, kivéve a bergyanszki gyülekezet vezetőjének, Artur Kozsevnyikovnak a két hétig tartó illegális fogva tartását.
– A kollégák közül volt, akinek menekülnie kellett, mert olyan településen szolgált, ahol nagy veszélyben volt?
– Kollégáink közül nem kellett elmenekülnie senkinek közvetlen életveszély miatt.
– Mivel bátorítja a lelkipásztortársakat? Mennyire tudja tartani velük a kapcsolatot?
– Mindenkivel folyamatosan kapcsolatban vagyunk, együtt imádkozunk és beszélgetünk. Azok többségével is kapcsolatban vagyunk, akik elmenekültek más városokba vagy országokba.
– Mi a helyzet most Harkivban? Ön most ott van, vagy folyamatosan utazik?
– Az idő nagy részében úton vagyok. Ennek az egyik oka, hogy kevés a lelkészünk, ugyanakkor a püspöki hivatalban is vannak kötelezettségeim. De a budapesti látogatásom után azt tervezem, hogy visszautazom Harkivba.
– Miből áll most a szolgálata? Mikor tartott utoljára úgymond klasszikus istentiszteletet?
– Az utolsó istentiszteleti szolgálatom húsvétvasárnap volt Harkivban. Azóta tartottam istentiszteletet Olekszandrijá ban, Kijevben és Bila Cerkvában is. Külföldi látogatásaim során is többször prédikáltam a helyi gyülekezetek istentiszteletein.
– Mit tud vagy tapasztal a magyarok segítségnyújtásáról, humanitárius munkájáról?
– Az a helyzet, hogy nem tudok túl sokat, de remélem, hogy erről is tájékozódhatom majd, amikor Magyarországon leszek.
– Mit tapasztal, milyen a kapcsolat az ukránok és az Ukrajnában élő magyarok között?
– Úgy vélem, hogy a különböző népcsoportok közötti kapcsolat jó Ukrajnában. Ezt egyházunk is példázza: soha nem éreztünk diszkriminációt. Általánosságban azt mondanám, hogy az ukránok és a magyarok elég jól kijönnek egymással, még ha a viszony néha átpolitizált is.
– Miért fogadta el a meghívást a magyarországi missziói napra? Hogyan készül rá?
– Fabiny Tamás püspök úr hívott meg. Azt remélem ettől a látogatástól, hogy jobban megismerhetem a Magyarországi Evangélikus Egyházat és annak szolgálatát.
– Végül engedjen meg egy igen személyes kérdést. Rendkívül fiatalon lett püspök, hiszen még csak idén lesz negyvenéves, ráadásul egy polgári hivatást, az informatikusi pályát hagyta el. Mit tudhatunk az elhívásáról?
– Talán azért mégsem én vagyok a legfiatalabb ebben a szolgálatban. Érdeklődésem a szolgálat iránt az egyházunk által szervezett Gloria táborban végzett önkéntességem során született meg, amikor már befejeztem a számítástechnika szakot. Így hát örömmel elfogadtam egy meghívást a Dzięgielówi Bibliaiskolába, amely szolgálati utam kezdete volt. Amikor úgy döntöttem, hogy elfogadom a püspöki megbízást, akkor nem annyira a saját vágyaim vezéreltek, inkább az, hogy mire van szüksége az egyházamnak az akkori krízisben. Örülök a kapott lehetőségnek és főként annak, hogy együtt dolgozhatom a többi lelkésszel és gyülekezeti elöljáróval az egyház fejlődésén. Igyekszünk csapatban dolgozni és az istentiszteleteken túl a diakóniai és oktatási munkát is megerősíteni. Számomra a püspökség nem egy tisztség, hanem lehetőség arra, hogy Istent és az embertársaimat szolgáljam. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a püspöki elhívatás legfontosabb része a hitbeli hűség és a ránk bízott gyülekezeti tagok szeretete.
