Publicisztika

Sokan azt gondolják, hogy nekik minden jár. A „van” a természetes, s ha épp hiányzik valami, hamar jön a panasz és a lázadás. Pedig mindenünk, amink van, az Úr jóságát és szeretetét hirdeti.

Örökre rögzült bennem a kép. Az édesanya – fájdalmakkal az arcán – magához öleli éhező kisgyermekét az antananarivói főút szélén. 2019 szeptemberében Madagaszkár szigetén járhattam a Lutheránus Világszövetség delegációjának tagjaként, és ott találkoztam ezzel a szívbe markoló jelenettel, az afrikai nyomor kellős közepén.

Az utóbbi idők legsúlyosabban aszályos időszaka sújtja hazánkat, különösképp az Alföld területét. Június közepén a szarvasi arborétumban sétálgatva az idegenvezető szakember végtelen szomorúsággal a hangjában arról számolt be, hogy ebben az évben a környéket mindössze hetven milliméter csapadék érte, ebből negyven milliméter áprilisban. Mindez töredéke a szokásosnak, még kisebb töredéke a szükség…

„...jelentős eredményt egészen bizonyosan csak akkor leszünk képesek felmutatni [a népszámláláson], ha sikerülne megváltoztatni gyülekezeteink vezetőinek, lelkészeinek, presbitereinek egyházról és hitről alkotott alapvető gondolkodását” – írja Szarka István evangélikus lelkész, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese publicisztikájában.

Indulatlavina temeti maga alá az embereket. Azokat az embereket, akiknek egy jelentős részében nem is tudatosul, hogy nemcsak elszenvedői, hanem táplálói is ennek a pusztító társadalmi katasztrófának. Merthogy meggyőződésem szerint ebbe az irányba tartunk, ha ugyan már nem vagyunk benne nyakig.

„Legyünk őszinték: egyfajta szelektív memóriával gyakran idealizáljuk a járvány előtti világot. Hogy akkoriban mennyien voltunk, hogyan zengett az ének, mennyire vágyakoztunk az Istennel és egymással való közösségre. A valóság ennél sokkal árnyaltabb és kijózanítóbb…” – fogalmaz publicisztikájában Gáncs Péter.

Sorozatunkban lelkészekkel találkozhatnak olvasóink „háttérmunka” közben: elsősorban arról kérdezzük őket, miként készülnek a prédikációra, s eközben milyen tárgyak veszik őket körül. Pethő Juditot, a miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnázium iskolalelkészét a lelkészlakásban, foteljában ülve kérdeztük istentiszteletre készülésének műhelytit…

Hogy ki hogyan készül az igehirdetésre, az mindenkinél máshogyan néz ki. Én olvasni, jegyzetelni, zenét hallgatni s közben sokat imádkozni szeretek. Ez nem alkotói magány, az igehirdetésre készülve az igehirdető is alakul. Az viszont vitathatatlan, hogy közben emberileg nézve egyedül vagyok. Az is ritka (bár hála Istennek, mostanság egyre gyakoribb), hogy a templomkapuban megállva a kézfogásnál e…

A Doss család virginiai házában a kis Desmond a Tízparancsolatot ábrázoló képet nézte. „Káinnak egy bot volt a kezében, amivel megölte testvérét. Azon tűnődtem, hogy tehetett ilyet egy testvér. Számomra ez azt üzente: Desmond, ha szeretsz engem, nem fogsz ölni” – emlékezett vissza gyerekkorára a vele, róla készített dokumentumfilmben Desmond Thomas Doss, aki a második világháború után megkapta a…

Az a típus vagyok, aki kimaxolja a fesztiválokon való részvételt. Igyekszem a rendelkezésre álló időbe annyi programot belesűríteni, amennyit csak tudok, hogy a végén úgy érezzem: jól használtam fel a lehetőségeimet.

Bevallom, nem vagyok túl rendszerető ember – és ezt most erőteljes iróniával mondtam. Életem folyamán mindig kínszenvedésnek számított, hogy a dolgaimat rendben tartsam, nem is sikerült, kérdezzétek meg a kollégáimat vagy a feleségemet. Mégis van egy területe az életnek, amelyen ragaszkodom a rendhez: a nyelv, különösen is az írott szöveg. Így lettem „nyelvtannáci”.

Hazafelé tartok Gyuláról, a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozóról. Picit átköltve az eredetit, így hangzik az énekem: áldásoddal megyek, megyek innen el, néked énekelek boldog éneket…

Legyen az a Balaton, a Velencei-tó, esetleg egy kisebb állóvíz, például a Soltvadkerti-tó vagy akár tengerpart, bármerre is téved a tekintetünk, deszkákon állva evező embereket látunk a víztükrön. Divat lett a SUP (stand up paddle), magyarul mondhatnánk azt is, hogy „állj fel és evezz”. De hogy ennek a viszonylag új, felkapott sportolási lehetőségnek is lenne spiritualitása, azt nem gondoltam vol…

Az Apostolok cselekedeteinek egy mondata pontosan kijelöli az egyházi szolgálat forrását és irányát.

Sosem késő megfogalmazni, hogy te hogyan tudod elképzelni a jézusi Isten országán, a páli testvéri közösségen, az első keresztények szolidaritásán alapuló álmodat! – Gáncs Tamás írása.

Jézus Krisztus hitvallásunk szerint valóságos Isten és valóságos ember. Vajon ismerte a fáradtságot, a kimerültséget, az esetleges kiégés veszélyeit?

„Muszáj résen lenni. Ne higgyük azt, hogy mindent a kezünkben tudunk tartani! Ne higgyük, hogy nyugodtan lehet játszani a tűzzel, mert elég ügyesek vagyunk, hogy elkerüljük a megperzselődést. Nemet mondani a következő pohárra nem gyávaság – hanem bölcsesség” – vallja Hegedűs Attila soproni evangélikus iskolalelkész, aki alkoholról, határokról és kontrollról is ír cikkében.

Többen találkozhattak az egyházi és a világi sajtóban is megjelent hírrel, hogy Rajkán, a magyar–osztrák–szlovák hármas határ csücskében fekvő faluban húsvét vasárnapján az evangélikus templomban ünnepi keretek között elindult a szlovák nyelvű istentiszteleti alkalmak sorozata.

„Nem adhatok mást, csak mi lényegem.” Madách Imre Az ember tragédiájának első színében Lucifer szájába adja ezt a nagyon őszinte mondatot. Akinek van gyereke, annak nem pszichológiai könyvekből kell megtanulnia a néha fájdalmas, néha felszabadító igazságot: azt fogják utánozni, amit teszel. Mondhatsz közben bármit is.

Akkor is, ha menekült vagyok, ha roma vagyok, ha hajléktalan vagyok, ha aluliskolázott vagyok, ha nem vallásos vagyok, ha meleg vagyok, ha pánikbeteg vagyok, ha tolókocsiban ülök?