Publicisztika

Két alapvető érzés határoz meg minket hónapról hónapra, hétről hétre, lassan óráról órára. Az egyik az általánossá váló szorongás. Szorongás a holnaptól, a 68%-kal megdrágult kenyértől, a téltől és a hidegtől, a háborútól, az atomfegyvertől, a brutális inflációtól, a devizaárfolyam aktuális változásaitól és lassan mindentől. A másik a reménység utáni vágyakozás. De mit kezdhetünk e két érzéssel…

„Az ember már azt is mogorván nézte, ha nem nőtt az életszínvonala, hanem csak egyszerűen stagnált. De azt, hogy anyagi téren vissza kell lépnie, valóságos tragédiaként éli meg." Mekis Ádám esperes jegyzete arra az időszakra, amikor ködben lépkedünk egyik napról a másikra.

Megbecsüljük-e a tudást átadókat? Megbecsüljük-e lehetőségeinket? Van-e becsülete a tudásnak most, 2022 őszén Magyarországon? Mert a cél közös: a minél magasabb fokú tudás átadása-megszerzése és a jövő építése.

Akár egy csirkefalat körül kialakult szituáció is felidézheti bennünk az ószövetségi figyelmeztetést: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Péld 22,6)

Eddig minden alkalommal, amikor repültem, óriási élményben volt részem. Szeretem, ahogy száll fel a gép, és egyre távolodunk a földtől. Ilyenkor érzékelem a porszemnyi emberlét és az Isten tenyerében tartott végtelen világ szemmel látható csodáját.

„Szent ez a hely, ahol állsz – halld meg a teremtmények hangját!” – ezzel a témával hív közös gondolkodásra az idei teremtés hete, amely szeptember 25-én, vasárnap vette kezdetét.

„Jézus üzenete felkavaró: nemcsak a tettek számítanak, hanem a gondolatok is. Sőt maguk az indulatok is. És amíg nem tiszta a szív, addig nem látható az Isten."

A teremtés hete segíteni akar, hogy újra felfedezzük kettős állampolgárságunk ajándékát, lehetőségét és felelősségét.

Egy keresztény emberben nyilvánvalóan masszív ellenérzést válthat ki, ha egy Isten létezését kategorikusan elutasító társaság arra buzdítja az embereket, hogy vallják magukat istentagadónak.

Forog a nagy időkerék, és ennek profán valósága: a hétköznapjaink. Amelyeknek a szürke jelző ellenére ezerféle színe, attitűdje, irányultsága lehet. Szabadságunkban áll ugyanis „újraszínezni” őket.

„Szükség van arra, hogy az egyház nap mint nap megfogalmazza a modernitáshoz való viszonyát, hogy világossá tegye saját maga és a Luther Otthonban lakó diákok számára, hogy miként is képzeli el saját jövőjét, mit kínál a jövendő értelmiségieknek, miben számít rájuk, mit vár el tőlük.”

„Meddig őrzünk egy koncertjegyet? Életünk végéig? És mit fog ez jelenteni az utódoknak? Jelent egyáltalán valamit nekik? És meddig hordunk egy karszalagot a fesztivál után?” Hegedűs Attila jegyzete.

A nyári szünidő és az új tanév határmezsgyéjén a Cantate rovat is előretekint: ötleteket próbál adni az oktatás és az egyházzene kapcsolatának elmélyítéséhez. Négy éve elkészült az evangélikus iskolák énekóráinak tartalombővítése egyházzenei elemekkel. Jelen írásunk ezekre az elemekre épít, és mindezt olyan énekversmottókkal teszi, amelyek részei az anyagnak.

„Mit jelent, ha Isten igéjének hívjuk a Biblia szavait? Megpróbálok valamiféle választ adni erre, amely messze lesz a teljességtől, de talán segít közelebb lépni hozzá.” Hegedűs Attila írása.

Még azok az emberek is, akik nem tartják magukat hívőnek, szeretnék, ha az egyház közelebb jönne hozzájuk. Szeretnék látni az egyház 21. századi társadalmi reakcióit, szeretnék hallani válaszait.

Furcsa, hogy néha milyen hétköznapi, prózai cselekvések között jut el az ember fennkölt, filozofikus gondolatokig. Pedig ezt történt velem. Ugyanis lekvárt főztem be a feleségemmel.

Hagyományosan a tanév végén szoktunk tedeumot énekelni, Istennek hálát adni, hogy megtartott, hordozott, tanított és nevelt minket egy tanéven át. De meggyőződésem, hogy 2022 nyarának utolsó napjaiban is van okunk hálaadásra. Ugyanakkor azt is érdemes számba venni majd, amivel Urunk formálni, tanítani akar minket. Hiszen a felszínes vélekedéssel szemben a nyár nem a felejtés, az elbutulás ideje…

Az előző rész tartalmából. Néhány mondat az igeszakaszt megelőző eseményekből. János evangéliumának ötödik fejezete egy különleges csodával kezdődik. Jézus a Betesda tavánál meggyógyít egy embert: a beteg harmincnyolc év szenvedés után vált szabaddá és egészségessé. „...felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt” – olvashatjuk a szerző leírását. Egy ember, aki új életre támad fel, és ha…

Az imádkozó csendből Istennel folytatott párbeszéd lehet, amely menedéket, békességet, egész életet adhat annak, aki él vele – mutat rá az Imádkozz velünk! – Imádságok, történetek című könyvről írt – először az Igazság és Élet szakfolyóirat hasábjain megjelent – ismertetőjében Bodó Sára református lelkész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorhelyettese, a Gyakorlati Teológiai Tanszé…

 „…hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő…” Járványon innen és túl, háborún innen és túl, üres templomokban, üres gyülekezeti teremben vagy éppen üres karzaton.